Rónay László: Kalandozások unokáimmal (Budapest, 2006)
Évszakok
- Szemes felé mezőkön lehetett átvágni. - A nagypapa csodálkozva vette tudomásul, hogy unokái mind figyelmesebben követik elbeszélését. - Alig egy-két nyaraló álldogált a parton. Köztük egy beton alapra épített faház. Valami német tiszté. Már nem voltam kisgyerek, amikor két üdülőt is felhúztak ferences atyáknak: ismertem őket, ministráltam nekik.- Hol fürödtetek?- A mostani nagy strandon. Kabinjegyet váltottunk, ott öltöztünk át, s nagyokat lustálkodtunk a homokban. Zárásig szólt a zene. Néha-néha megszakadt. Akkor bemondták, hogy valakit várnak a bejáratnál. Hazafelé gyakran várni kellett az állomásnál, mert ha vonat jött, a sorompóknál nem lehetett átmenni. Sokan azt mondják, József Attila úgy esett a vonat alá, hogy átmászott a sorompón. Nekem ugyan mást mondott Bóza bácsi, a bakter, aki akkor volt szolgálatban. Azt a nagy térképet is megmutatta, amellyel letakarták a holttestet. SÉTA A RÉGI SZÁRSZÓN 34