Rónay László: Kalandozások unokáimmal (Budapest, 2006)

Évszakok

- Szemes felé mezőkön lehetett átvágni. - A nagypapa csodálkozva vette tudomásul, hogy unokái mind fi­gyelmesebben követik elbeszélését. - Alig egy-két nya­raló álldogált a parton. Köztük egy beton alapra épített faház. Valami német tiszté. Már nem voltam kisgyerek, amikor két üdülőt is felhúztak ferences atyáknak: is­mertem őket, ministráltam nekik.- Hol fürödtetek?- A mostani nagy strandon. Kabinjegyet váltottunk, ott öltöztünk át, s nagyokat lustálkodtunk a homok­ban. Zárásig szólt a zene. Néha-néha megszakadt. Ak­kor bemondták, hogy valakit várnak a bejáratnál. Ha­zafelé gyakran várni kellett az állomásnál, mert ha vonat jött, a sorompóknál nem lehetett átmenni. So­kan azt mondják, József Attila úgy esett a vonat alá, hogy átmászott a sorompón. Nekem ugyan mást mon­dott Bóza bácsi, a bakter, aki akkor volt szolgálatban. Azt a nagy térképet is megmutatta, amellyel letakarták a holttestet. SÉTA A RÉGI SZÁRSZÓN 34

Next