Rózsa Huba: Isten a kezdet és a vég. Válogatott tanulmányok (Budapest, 2010)
Rózsa Huba Budapesten született 1939. május 30-án. A teológiát székesfehérvári egyházmegyés kispapként 1959-1964 között Szegeden végezte, 1964. június 19-én Székesfehérvárott Shvoy Lajos megyéspüspök szentelte pappá. Törökbálinton volt káplán, 1967-től püspöki szertartó Székesfehérvárott, 1968-tól Albertfalván kisegítő lelkész. A Hittudományi Akadémián 1969-ben lett teológiai doktor Isten népe teológiája az Újszövetségben című dolgozatával. Ezután az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára lett. 1972-1975 között Rómában a Pápai Magyar Intézetben tanult ösztöndíjasként, a Pápai Biblikus Intézetben biblikus szaklicenciát szerzett. Hazatérte után 1975-ben Esztergomban ó- és újszövetségi exegézist tanított. 1978-ban lett a Hittudományi Akadémia (1992 óta Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar) Ószövetségi Szentírástudományi Tanszékének nyilvános rendkívüli, 1981-ben pedig nyilvános rendes tanára. Tanári és tudományos tevékenysége mellett fontos meghatározója életének, hogy 1978 óta folyamatosan lelkipásztori kisegítő szolgálatot lát el a Csepel-Belvárosi templomban. 1991-ben pápai prelátus lett. Két alkalommal, 1986-1988 és 1998-2002 között a Hittudományi Kar dékánja volt. 1991-1998 között a Hittudományi Kar Levelező Tagozatának igazgatója. A Hittudományi Kar Vallástudományi Doktori Iskolájának vezetője.