Rózsa Huba: Isten a kezdet és a vég. Válogatott tanulmányok (Budapest, 2010)

Rózsa Huba Budapes­ten született 1939. má­jus 30-án. A teológiát székesfehérvári egy­házmegyés kispapként 1959-1964 között Sze­geden végezte, 1964. június 19-én Székesfe­hérvárott Shvoy Lajos megyéspüspök szentelte pappá. Törökbá­linton volt káplán, 1967-től püspöki szertar­tó Székesfehérvárott, 1968-tól Albertfalván kisegítő lelkész. A Hittudományi Akadé­mián 1969-ben lett teológiai doktor Isten népe teológiája az Újszövetségben című dolgo­zatával. Ezután az Esztergomi Hittudomá­nyi Főiskola tanára lett. 1972-1975 között Rómában a Pápai Magyar Intézetben ta­nult ösztöndíjasként, a Pápai Biblikus Inté­zetben biblikus szaklicenciát szerzett. Ha­zatérte után 1975-ben Esztergomban ó- és újszövetségi exegézist tanított. 1978-ban lett a Hittudományi Akadémia (1992 óta Pázmány Péter Katolikus Egye­tem Hittudományi Kar) Ószövetségi Szent­­írástudományi Tanszékének nyilvános rend­kívüli, 1981-ben pedig nyilvános rendes tanára. Tanári és tudományos tevékenysé­ge mellett fontos meghatározója életének, hogy 1978 óta folyamatosan lelkipásztori ki­segítő szolgálatot lát el a Csepel-Belvárosi templomban. 1991-ben pápai prelátus lett. Két alkalommal, 1986-1988 és 1998-2002 között a Hittudományi Kar dékánja volt. 1991-1998 között a Hittudományi Kar Le­velező Tagozatának igazgatója. A Hittu­dományi Kar Vallástudományi Doktori Is­kolájának vezetője.

Next