Sarbak Gábor (szerk.): Decus solitudinis. Pálos évszázadok - Művelődértörténeti műhely 4/1. (Budapest, 2007)
Rendtörténet
A pálosok és az obszerváns ferencesek kapcsolata a XV. században 139 volt rendházuk az obszervánsoknak. Igali azonban 1448 után, vagyis a magyar vikária önállósodása után nem csatlakozott a magyar vikáriához, amely azonban nem tűrte el az ilyenfajta különállást, és 1462-től kezdődően arra törekedett, hogy ezt a különállást megszüntesse. 1462-ben végül is nyoma vész az igali kolostornak.28 Ennek a félig-meddig törvénytelen kolostornak a léte fontos a mi szempontunkból. Ekkor tehát a hat rendházból kettő volt falun, vagy volt remeteség. Az 1460-as évek első kolostora azonban már a pálosoktól átvett Uzsaszentlélek (1460), amit hat városi kolostor követ.29 Itt hétből csak egy a remeteség. Az 1470-es években Jászberényt (1472-ben), félig készen veszik át a provincia Hungariae-től, de az évtized kevésnek számító alapításából Okolicsnó (1477 előtt) és Petróc (1480 előtt) már tipikusan falusi kolostorok. Ekkor a háromból kettő falusi rendház. így jutunk el a ’80-as évekig, amely ugyancsak bővelkedik új alapításokban, illetve ebben az évtizedben veszik át a tálodi (1480) és kőkúti (1487) remeteséget a pálosoktól. E két rendház kivételével az összes ekkor alapított kolostor városban található.30 Ekkor kilencből kettő a remeteség. A vizsgált 50 évben tehát az összes obszerváns alapítás, illetve átvétel száma 36, melyből 29 volt városi és 7 falusi kolostor vagy kifejezett remeteség. Ez a majd 25%-os arány talán nem is olyan rossz, de obszerváns szempontból sokat ront a képen, hogy ekkor vették át legnagyobb és legjelentősebb rendházak csaknem mindegyikét. Ez, és a világi ügyekben való forgolódás azonban cseppet sem volt egyértelműen pozitív fejlemény a vikária minden tagja szerint, hiszen ezek a látszólag kívánatosnak tűnő fejlemények bizonyos mértékben eltávolították az obszervánsokat eredeti célkitűzésüktől és életeszményüktől. Hogy ez mennyire így volt, két példával szeretném illusztrálni. Az obszerváns krónikában olvashatjuk, hogy a már említett Vajai János a vikária éppen esedékes káptalanjának elhalasztását kérte a testvérektől, hogy ez idő alatt ő békeközvetítő lehessen a magyar és a bosnyák király között. „Ezeket mondta, és a testvérek között a rend utáni vágyból és egyszerűségükből kifolyólag nagy felzúdulás támadt a gyűlésen, miközben egyesek azt mondták, hogy nem azért lettünk testvérek, hogy a királyok gondjait és a fejedelmek különösen kényes szavait hozzuk-vigyük. (íme, hol a magyarországi ferences obszervancia, hol a gyökere, és milyen hatalmas fává terebélyesedett.)”31 Vajai János tevékenységétől, a hatalmasok dolgaiba való beleavatkozástól tehát a testvérek eredeti hivatásukat és életformájukat féltették, és úgy érzeték a fejedelmek közötti forgolódás ellentétben áll életeszményükkel, veszélyezteti azt. De nemcsak a hatalmasok közötti forgolódás, hanem a nagy kolostorok átvétele is hasonló kétségeket és lelkiismereti kérdéseket ébresztett a testvérek körében. Jól példázza ezt Boldog Magyar László - Lancelaus, Lazilaus néven is előfordul - esete (t!445 körül szeptember 20-án a toscanai Scarlianóban). Kortársa, Giacomo Oddi 28 Karácsonyi: i. m. II. 80-81. 29 Monoszló (1460 után), Tata (1462 előtt), Galgóc (1465), az eredetileg ágostonosoknak épített Hunyad (1465), Szakolca (1467), és a Provincia Hungáriáétól 1468-ban átvett Szécsény. 30 Szeged (1480), Nyírbátor (1480-83), Szántó (1481 előtt), Sóvár (1482 előtt), Fülek (1484 előtt), Homonna (1488 előtt), és Pápa (1480 után). 31 „Haec dixit, et statim inter fratres ex desiderio religionis et eorum simplicitate magnus rumor ortus fuit in consistorio, dicentibus quibusdam, quod non ideo sancti [facti] sumus fratres, ut regum curas et principum varia verba specialiter curiosa proferamus. (Ecce ubi Observantia Minorum de Hungária, ubi radicem habuit, et in tantam altissimam crevit arborem.)” Cronica Fratrum Minorum, i. m. 241.