Schütz Antal: A bölcselet elemei (Budapest, 1940)

Előszó

ELŐSZÓ. Ezt az új kiadást átdolgozottnak kell minősíteni az első­vel szemben, még pedig három irányban. Tárgyilag: nyomatékosan a bölcselet mai problematiká­jára van hangolva, anélkül, hogy régi alapjairól letért volna. Még a fölépítésben is el kellett hárítani azt a látszatot, mintha ez a könyv az olvasót elévült nézetek világába akarná ve­zetni. llymódon is óvást kellett emelni az ellen a psziohikai­­lag érthető, de azért nem kevésbbé helytelen eljárás ellen, mellyel az első kiadást némely ismertetője bizonyos rubri­kába helyezte, és ezzel „ártalmatlanná“ igyekezett tenni. Ez az átdolgozás nem hagy kétséget aziránt, hogy szerzője az igazságot és csak az igazságot akarja szolgálni, és nem sajnálta a lemondásos munkát ebben a szolgálatban. Nem az én bölcseletemet akartam adni, hanem a bölcseletet, a phi­losophia perennis értelmében. Alakilag: feloldottam az első kiadás kötött és tömörített előadásmódját, de úgy, hogy tankönyv is maradhasson. Az olvasónak is, a tanulónak is meg akartam könnyíteni a mun­káját, amennyire a tárgy egyáltalán engedi. Tartalmilag: a két előző szempont jelentős bővítéseket tett szükségesekké. Némelyikért talán hálásak lesznek olva­sóim. Gondolok itt elsősorban a karakterologiára, általános értékelméletre, főként a tudományelméletre. Miért, azt tudják azok, akik ismerik ezeknek a kérdéseknek mai állását. Egyébként csak bevezetést akartam adni; kulcsot a böl­cselet műhelyébe és némelyeknek talán a bölcseség szenté­lyébe is. Faxit Deus. Budapest, 1940 augusztus 28. Schütz Antal. *

Next