Schütz Antal: Dogmatika 2. A Katolikus hitigazságok rendszere (Budapest, 1937)
Negyedik értekezés: A megváltás
4 64. §. A MEGVÁLTÁS TITKÁNAK ELŐTERJESZTÉSE ház és a szentségek tanára nézve alapvető és rendkívül termékeny igazságnak fő dogmatikai mozzanatai a következők : 1. Jézus Krisztus az ő Egyházának feje: «Mindent az ő lába alá vetett, és megtette őt mindenekfölött az Egyháznak fejévé, mely neki teste».1 De feje az összes emberiségnek is, mert mindnyájan hivatva és képesítve vannak arra, hogy testének tényleges, élő tagjai legyenek ;2 sőt feje az egész szellemi teremtésnek : «Imádják őt az Isten minden angyalai»; «minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje».3 2. Szent Tamás szerint4 a főt jellemzi egyfelől, hogy a testtel szerves egységben van, másfelől a test fölött kimagaslik méltósága, kormányzó és éltető befolyása révén (dignitate, gubernio, causalitate). a) Az Üdvözítő az emberiséggel szerves ontológiai összeköttetésben áll, amennyiben mint a testvéreknek, sőt mint a teremtésnek elsőszülötte,5 mint velünk azonos természetű ember egy az emberiségből. Sőt az atyák egyetemes tanítása értelmében azáltal, hogy egyet emelt magához az emberiségből, fölvette az egész emberiséget (mint fajt) az Igének ölébe, mint második Ádám, ki az egész emberiségnek jogi feje lett; és az egész emberiség sorsát hordozza lelkében. b) Egyben azonban kiemelkedik az emberiség egészéből, nemcsak mint az emberek legkülönbje, aki nem a test kívánságából, hanem a Szentiélektől szűzi talajból fogantatott, és igazsággal meg kegyelemmel teljes, hanem mint mennyei ember (homo caelestis6), aki mennyből szállott alá, és mennyei kiválósága és szentsége magaslatára emelte föl az emberséget. Ebből látnivaló az is, hogy a fői méltóság az ember Krisztusnak jár ki, de a személyes egyesülés címén ; és egyben kitűnik, hogy ez a méltóság fölülmulhatatlan, sőt megközelíthetetlen. Krisztus a fő mindig messze kimagaslik testéből, az emberiségből, sőt az egész teremtésből. c) Az Üdvözítő mint fő kormányzó, irányító és éltető befolyást gyakorol a testre. Az Üdvözítő mint az Ige örök személyének egységébe fölvett ember az emberiség természetfölötti életének kútfeje : «Az ő teljességéből vettünk mi mindnyájan».7 Ezt a hatékonyságot az Üdvözítő kétféle tevékenységgel fejti ki: Mint erkölcsi fő a természetfölötti javakat kiérdemli Istentől, s kormányzó és tanító tevékenysége által közli az emberekkel. Erről az oldalról a Szentírás az Üdvözítőt Isten országa fejének, családfőnek, második Ádám nak nevezi.8 Mint misztikus, de valóságos szervezeti fő titokzatos isten-emberi hatékonyságával (instrumentum coniunctum-ként; cf. I 651) árasztja át éltető természetfölötti erejét a tagjaiba. Erről az oldalról a Szenttrás nemcsak élő test tagjainak nevezi a hívőket és Krisztust főnek, hanem a következő termékeny képekkel világítja meg helyzetét és erejét: Krisztus Isten élő templomának élő szögletköve,9 Egyházának szeplőtelen és termékeny jegyese,10 szőllőtő11, melynek venyigéi vagyunk, nemes olajfa, és az emberiség e fának ojtványa.18 1 Eph 1«; cf. Col 118. 2 Thom III 8, 3. 3 Heb le; Col 2m. 4 Thóm Vérit. 29, 4. 5 Rom 829 Col K5-7. 61 Cor 15í7. 7 Jn lie; Cf. 15i 17ai Eph lao аз 4to. баз Col lie 2io 1 Cor Wie 11з 12ia. S1 Cor 11з в. 9 1 Сог 3»-и 2 Cor 6ie Eph 2i»; Mt 16i? 1 Pet 2«; cf. Num 127 Deut 32ie Os 8 Is 28ie 51i Jer 127 Hab 3e. 10 Eph 5ae-so 2 Cor Иг Ap 21«-» 22i7; cf. Gen 2 Mt 19 ; Os 1 — 3 Ez 24 Cant. 11 Jn 15 1 Cor 3»; cf. Is 5 coll. c. Mt 21ae-*i Mc 12i-» Lc 20»-i« Is 27s • Ps 79n. Os 10t Jer 2аг Cant 1« 812. 12 Rom lli«-a«; cf. Os 14a-» Jer llie.