Sigmond Elek: A mezőgazdasági növények termelési jellemzői - Szent István Könyvek 85. (Budapest, 1930)
IV. rész: A levegő mint termelési tényező
184 DR. ’SIGMOND ELEK a talajban. Minthogy pedig a víz a talajtól a levegőt többé-kevésbbé kiszorítja, minél több nedvességet tud tehát a talaj visszatartani, annál kevesebb levegő fér el benne vízzel telített állapotában. Ennek akkor van jelentősége, ha nem tudjuk, mi az oka, hogy a talaj túlságosan vizenyős. Az ok lehet ugyanis az, hogy a talaj víztartóképessége oly nagy, hogy ha a talaj átázik, igen kevés levegő marad benne. Ezt a minimális levegőtérfogatot a talaj minimális levegőkapacitásának nevezzük. Kopeczky megállapította, hogy a gazdasági növényeknek legalább 8—-io% levegőkapacitásra van szükségük. A réti növényzet kevesebbel is beéri. Ahol tehát a talaj levegőkapacitása igen csekély, ott a vizenyősséget alagcsövezéssel még nem űzhetjük el, hanem a talaj levegőkapacitását a talaj szerkezetének megváltoztatásával (talajmívelés, meszezés stb.) növelnünk kell. Ha ellenkezőleg a levegőkapacitás elég nagy, akkor a vizenyősség az altalajvíz szintjének túlmagas voltából ered és ilyen esetekben az alagcsövezés indokolt és az egyedüli mód a talaj megjavítására. Mindezekkel a sajátságokkal a talaj vízgazdálkodását és víztartalmát befolyásolhatjuk, ha ismerjük adott esetben a talaj megfelelő értékeit és a megfelelő javítási módokat céltudatosan alkalmazzuk. Ha azonban vakon, találomra kísérletezünk, sokszor drága leckepénzen tanuljuk meg a talajvizsgálat hasznos voltát megbecsülni. 2. A talajlélekzelés jelentősége a növényeknek széndioxiddal való táplálása szempontjából. Már régebben megállapítást nyert, hogy ha a levegőben mesterségesen szaporítjuk a széndioxid koncentrációt, akkor ezzel növekszik a széndioxid asszimilatió és Bornemann kísérleteiből az is kitűnt, hogy ilyen ú. n. széndioxidtrágyázással a mezőgazdasági növények termése is