Somogyi Győző: Magyar Hősök arcképcsarnoka (Budapest, 1996)
Kemény Simon lovas hadnaqy (7-1442) 1442-ben Mezid bég vezetésével hatalmas török had tört be Erdélybe. Hunyadi János erdélyi vajda hirtelen összeszedte a rendelkezésére álló erőket, s március 18-án Maroszentimrénél megtámadta Mezid hadát. A török túlerő azonban legyűrte a hősiesen védekező magyar sereget. Hunyadit a kudarc nem törte le, a beérkező erősítések birtokában újabb támadásra határozta el magát. Hunyadi ekkor már a törökök legfélelmetesebb ellenfelei közé tartozott, s Mezid bég megparancsolta harcosainak: a következő csatában mindenáron öljék meg Hunyadit. Hogy könnyebben ráismerjenek, részletesen leírta katonáinak Hunyadi külsejét és fegyverzetét. Hunyadi megtudta Mezid szándékát. Kedvelt vitézének, Kemény Simonnak hosszas rábeszélésére páncélt és fegyverzetet cserélt Keménnyel, s 500 páncélos lovast adott mellé, Az újabb, március 25- én Szeben mellett vívott csatában Mezid harcosai egy emberként vetették magukat a páncélosokkal övezett, vélt Hunyadira. Az 500 főnyi sereg rövidesen elvérzett az egyenlőtlen küzdelemben. Eközben Hunyadi serege nagyobb részével megtámadta a magát győztesnek hívő török hadat, s a szebeni védősereggel bekerítette azt. 20.000 török harcos holtteste borította a Szeben melletti harcteret, s az elesettek között volt Mezid bég is. A hősi halált halt Keményt Hunyadi díszes temetésben részesítette. Pajzsa a nagyenyedi kollégium gyűjteményének féltve őrzött kincse volt 1849. január 8-ig: akkor a várost elpusztító román felkelők kezén - mint anynyi más - ez is eltűnt. Hunyadi Mátyás király (uralkodott: 1458-1490) Hunyadi János halála után az ifjú király, V. László nem sok hálát mutatott az országot megóvó hős fiai iránt. Hunyadi Lászlót elfogatta és kivégeztette, a kisebbik fiút, Mátyást pedig fogságba vetette. V. László 1458. évi halála után az ország rendjei az ifjú Mátyást választották királyukká. Személyében a középkor egyik legtehetségesebb magyar királya és egyik legjobb hadvezére foglalta el a magyar trónt. Célja az volt, hogy olyan európai nagyhatalom központjává tegye Magyarországot, amely képes viszszaverni az egyre erőteljesebb török támadásokat. Mátyásnak nehéz dolga volt, hiszen apja egykori ellenfelei mindent megtettek annak érdekében, hogy az ifjú király ne mondhassa magát az ország teljhatalmú urának. Szövetkeztek a német császárral és a lengyel királlyal, a cseh királlyal és a Felvidéket dúló huszitákkal. Mátyás azonban saját zsoldoshadsereget szervezett, amellyel megvédte az országot minden betörés ellen. Hadat indított Csehországba, s a királyság jelentős részét birodalmához csatolta. Elfoglalta a töröktől Jajcát és Szabácsot; ez utóbbi ostromát személyesen irányította. Legszebb győzelmét 1474-ben aratta, amikor Boroszló városába bezárkózva, nemcsak visszaverte a lengyel és a cseh király együttes támadását, hanem arra kényszerítette őket, hogy ők kérjenek békét tőle. Az 1480-as években 111. Frigyes császár ellen indította hadait, s 1485-ben Bécset, majd 1487-ben Bécsújhely erődjét is elfoglalta. Mátyás e diadalokkal Közép-Európa leghatalmasabb országának ura volt, amikor 1490-ben meghalt. Magyar Balázs hadvezér (7-1490) 1480 nyarán 132 hajóból álló török flotta indult Sztambulból Dél-ltália felé. A törökök terve az volt, hogy elfoglalják II. Ferdinánd nápolyi királynak az országát, majd innen észak felé hatolva Rómát, s aztán egész Itáliát. A partraszálló hadak rövidesen bevették Otranto városát, s a védők között iszonyú vérfürdőt rendeztek. A hírre mind a pápa, mind 11. Ferdinánd segítséget kért Mátyás királytól. Mátyás 2200 lovast és gyalogost küldött Otranto alá, Magyar Balázsnak a vezetésével. Hadvezérét azzal ajánlotta Ferdinánd figyelmébe, hogy „ez a Magyar Balázs jól kiismerte már a törökök szokását, hiszen velünk együtt is, nélkülünk is gyakorta részt vett törökökkel való csatákban meg összecsapásokban, s ezért kiválóan ért ahhoz, hogyan kell harcolni a törökök ellen”. Magyar Balázs ekkortájt már 70. életéve felett járt. Mátyás szolgálatában részt vett a felvidéki huszita erősségek bevételében, majd a Délvidéken és Erdélyben látta el a határok védelmét. Magyar Balázs rászolgált Mátyás ajánló soraira. Nagyobbrészt huszárokból álló seregével elvágta a külvilágtól Otranto török őrségét, s az ő katonái vették be súlyos véráldozatok árán a város vízellátását biztosító forrást körülvevő védművet. A törökök így kénytelenek voltak tárgyalásokat kezdeni a város feladásáról, s a megadás után soha többé nem próbálkoztak ilyen itáliai akcióval. A hálás olaszok pedig a korábban Minerva istenasszony nevét viselő, a magyarok által elfoglalt forrást Fontana degli Ungherinek, a magyarok forrásának keresztelték el.