Somogyi Győző: Magyar Hősök arcképcsarnoka (Budapest, 1996)
Dobó István egri kapitány (1500 körül-1572) A mohácsi vereség után az ország rövidesen három részre oszlott szét. A nyugati és északi részek I. (Habsburg) Ferdinánd király fennhatósága alá tartoztak, keleten és Erdélyben Szapolyai János volt az úr, az ország középső részén pedig folyamatosan növekedett a török által megszállt terület. 1541-ben Buda is török kézre került, s a szultán és vezérei évről-évre újabb és újabb várakat foglaltak el. 1552-ben újabb török hadjárat indult. Ahmed másodvezír és Ali budai pasa csapatai tucatnyi várat, köztük a fontos Temesvárt és Szolnokot is bevették. Már-már úgy tűnt, a török áradat elnyeli egész Magyarországot, amikor a török had Eger alá érkezett. A várat Dobó István kapitány vezetésével 2000 katona és a környékről menekült paraszt védte. A török rozzant akolnak titulálta a várat, s felszólította Dobót, adja meg magát szabad elvonulás fejében. Dobó azonban nemmel válaszolt. Ahmed és Ali egyesült csapatai, több tízezer fő, öt hétig ostromolták Eger várát, ám az ostromlónak minden rohamot sikerrel visszavertek. Külső segítséget nem várhattak, ám bíztak saját erejükben. Dobó személyesen irányította a védelmet, a harcban meg is sebesült. A példamutatás és kitartás megtette hatását, a török megunva a. fölösleges veszteségeket, október 18-án feladta az ostromot. Dobót az uralkodó Erdély vajdájává nevezte ki, s gazdag adományokban részesítette. Az 1570- es egy összeesküvésbe keveredett, s a király fogságba vetette. A vizsgálat végül tisztázta Dobót, de szabadulását csak rövid idővel élte túl. Zrínyi Miklós gróf, horvát bán (1508 körül-1566) 11566-ban maga Szulejmán szultán állt hadai élére. A hírek szerint ismét Bécs ellen készült, ám útját állta a Dél-Dunántúl egyik legfontosabb vára, Szigetvár. A vár parancsnoka, Zrínyi Miklós a török elleni harcban nőtt fel. Két testvére Mohácsnál esett el, ő maga részt vett Bécs 1529. évi védelmében. 1542-1556 között Horvátország bánjaként irányította a török elleni védelmet. 1556-ban ő mentette fel az ostrom alól Szigetvár várát. 1561 -tői a vár kapitánya volt. Ezzel végleg magára vonta Szulejmán haragját. A százezresre becsült török sereg augusztus 6-án kezdte meg a vár ostromát. Szigetvár védelmét a vár körüli mocsár és az ezt állandósító töltés is biztosította. Szulejmán azonban hadait nem kímélve előbb az Új-, majd az Óvárost foglalta el, átvágatta az Almás-patakot duzzasztó gátat, s kiszáríttatta a mocsarat. A védők szeptember elejére a belső várba vonultak viszsza. Élelmük és lőszerük fogytán volt, a vár nagy része romba dőlt vagy égett. Zrínyi összehívta katonáit, s elmondta nekik, hogy segítséget nem várhatnak. Ha nem akarják megadni magukat, egyetlen lehetőségük van: a kirohanás. Az öngyilkos roham előtt aláaknáztatta a belső várat, majd mindkét zsebébe száz-száz aranyat varratott. Ezután kinyittatta a vár kapuját, s a hídon át vitézeivel együtt kirohant az ostromseregre. A hősies küzdelemben elesett, levágott fejét a török nagyvezír Bécsbe küldte. A nagy ellenfél, Szulejmán szultán azonban ezt már nem érhette meg: két nappal Zrínyi kirohanása előtt meghalt. Thury György kanizsai főkapitány (1519-1571) A Mohács után 150 évig hullámzó végvári harcokban kialakult a portyázó huszár harcmodor. Ezt nem nagy hadseregek, hanem kis lovascsapatok és merész egyéniségek vívták. A hősök nevét énekek, versek, nyomtatott képes lapok terjesztették, és a neves bajvívók keresték egymást, hogy halálos viadalban mérjék össze erejüket. Thury György, a XVI. század egyik legnevezetesebb bajvívója közvitézként kezdte pályafutását. Huszár főlegényként Drégely melletti Ságon szolgált, ám az 1552. évi ostrom idején a táborban volt. Később lévai kapitányként harcolt a török ellen, 1559-ben pedig a Dunántúlra került, s Palota kapitánya lett. Párbajban győzte le Dzsáfer agát, az egyik leghíresebb török vitézt. Állandó portyáival, rajtaütéseivel csakhamar a legrettegettebb magyar kapitányok egyike lett a törökök szemében. 1566-ban sikeresen védte Palotát Arszlán budai pasa csapatai ellen, s kitöréseivel tetemes veszteséget okozott a törököknek. A vár felmentése után lemondott tisztségéről, s a mezei hadak soraiban vett részt Veszprém, Tata és Gesztes visszavételében. Párbajra hívta ki Musztafa budai beglerbéget, de az nem merte vállalni a párviadalt. 1567-től kanizsai főkapitányként harcolt a török ellen. Szigetvár 1566. évi eleste miatt e poszt egyike volt a legfontosabbaknak. Thury igazi végvári vitézként esett el. A törökök lèpre csalták, s az egyenlőtlen küzdelemben Thury is elesett. Mikor lovát leszúrták és ő magára maradt az ellenség gyűrűjében, ledobta sisakját, hogy halálos sebet kapjon és a fogságot elkerülje.