Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése - Az egri főegyházmegye schematizmusa 2. (Budapest, 1985)
Patai Főesperesség
tanító is adott e célra 10 000 Ft-t. 1836 júliusában tehát lerakták az új, nagyobb méretű templom alapjait. Stipula József jászberényi apátplébános építőanyagul felhasználta a nagytemplom régi kőkerítésének köveit. Az elkészült templomot 1842 nyarán áldották meg Szűz Mária neve tiszteletére. Miután az építményt a földrengés erősen megviselte, rövidesen helyreállították, csonka tornya helyett pedig nagyrészt a hívek adományaiból 1904-ben új tornyot építettek hozzá. A homlokzat kőfalán kétoldalt Szent Péter, illetve Szent Pál kőszobra látható. Az érsekség a városi hatóságnál 1842-ben, majd 1851-ben kezdeményező lépéseket tett a nagy lélekszámú főplébánia kettéosztása és a szentkúti templom mellett második plébánia felállítása iránt. De a városnak mint kegyúrnak válasza az 1851. dec. 24-iki határozat folytán a következő volt: ,,Jáxzberény város közgyűlése ámbár a kebelbeli népes parochia ketté választását óhajtaná, mindazonáltal a Város közpénztára súlyos viszonyai tekintetéből azt jelenleg meg nem történhetőnek találja” 2 1946 október havában a hívek kérték az önálló szentkúti lelkészség felállítását. Az érsek tehát annak megszervezésével még 1946-ban Farkas István hitoktatót bízta meg, aki a főblébániáról kiköltözött a szentkúti templom közelében ingyen rendelkezésére bocsátott szobába. 1947 elején a Szervező Bizottság ideiglenes plébániaház céljára megvásárolta a Kispál-féle házat, ennek folytán az érsekség 1947-ben felállította a szentkúti plébániát.2 A szentkúti templom: klasszicista, műemlékjellegű. A szentkúti Kálvária, barokk, 1950, felújítva 1795-ben, későbbi átfaragásokkal: műemlékjellegű. JEGYZETEK. 1. Par. Jászberény I. — 2. Par. Jászberény—Szentkút. 6. Jászboldogháza Neve 1458-ban Boldoghaza, 1567-ben Boldogh Zallas alakban fordul elő. Eredetileg is jász település lehetett. 1567-ben 14 gazda és 2 zsellércsalád lakta. Ezután nem szerepel az összeírásokban, a XVI. század második felében elpusztult. 1667-ben is pusztaként említik, határát Jászberény árendálta, majd az 1745. évi redempciókor megszerezte. Az 1850-es évek közepétől kezdve, a tagosítás befejeztével kezdett benépeüslni, határában tanyák alakultak. 1946. júl. 1-vel lett önálló községgé.1 Egyházi szervezetét tekintve Jászberény pusztája és leányegyháza volt. Kápolnája 1899-ben épült fel Kisboldogasszony tiszteletére. 1930-ban a hívek dr Kele István jászberényi apátplébános irányításával és a város támogatásával felépítették a Szent Családról nevezett templomukat, ahol most már minden vasár- és ünnepnap misézett vagy a jászberényi plébános, vagy egy ferences atya. Miután a község 1946 közepén Jászberénytől elszakadva, önállósult, ugyanakkor a VKM is önálló plébániának ismerte el a jászberény-boldogházi egyházat, az egyházi főhatóság pedig ugyancsak 1946 közepén az új lelkészség szervezési munkálatainak befejezésével Pintér Pál nádudvari lelkészt bízta meg. 1955-ben az egyházközség elhatározta, hogy a házhelyjuttatások során adott telken a templom mellett felépíti a plébániaházat.2 JEGYZETEK. 1. Adatok Szolnok megye történetéből. I. 269—272. lap — 2. Par. Jászboldogháza. 362