Soós Viktor Attila - Szabó Csaba - Szigeti László (szerk.): Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban. Tanulmánykötet (Budapest, 2010)
Tabajdi Gábor: Az egyházi elhárítás irányítói (1956-1990)
Az egyházi elhárítás irányítói (1956-1990) A Kádár-rendszer belső nyugalmának érdekében a III/III—1. osztály tagjai az (SZT-tiszteket is foglalkoztató) Állami Egyházügyi Hivatallal, a tanácsok egyházügyi előadóival, a különböző szinteken dolgozó agitátorokkal és propagandistákkal, illetve az állami intézményekben lévő hivatalos és társadalmi kapcsolatokkal 53 is folyamatos együttműködést alakítottak ki. Ennek kulcseleme a szervek „szignalizációs"54 tevékenysége volt, amelynek során „a hatáskörükbe tartozó, zavaró jelenségek" részleteit, a titkosszolgálati úton szerzett információkat továbbították az illetékes elvtársakhoz. A politikai döntés-előkészítésben játszott szerepük miatt az állambiztonságiakat a pártállam fontos, ugyanakkor folyamatosan csökkenő presztízsű fogaskerekének tekinthetjük. A havi rendszerességgel készített információs jelentések számos problémát sorolnak fel az állomány megbecsülésével és a munkakörülményekkel kapcsolatban. A hetvenes években visszatérő probléma volt az egészségtelen, zsúfolt elhelyezés. Ez ugyan a Néphadsereg utcai objektum felépülésével részben megoldódott, azonban más tényezők tovább nehezítették a munkát. 1982-ben például még arról panaszkodtak a tagok, hogy a fénymásolásra szánt anyagokat a József Attila utcába kell átvinni, mert a csoportfőnökségen nem található fénymásoló. A BM-menza kritikája vagy a mosdók tisztaságának állapota pedig visszatérő témája a pártvonalon továbbított jelentéseknek. A parkolási nehézségek és egyes eszközök hiánya mellett természetesen a bérekkel, az árakkal és a szolgálati idővel kapcsolatos kérdések foglalkoztatták a leginkább a III/III. csoportfőnökség állományát is.55 A rendszerváltozás sajátosságairól és a III/III-asok szociális helyzetéről egyaránt árulkodik, hogy az 1990 januárjában leszerelt nyomozók nagy része a következő hetekben anyagi helyzetére hivatkozva segélyeket kért és kapott a Belügyminisztériumtól.56 Az egyházüldözők mindennapi szakmai munkájának feltárása nem könnyű feladat. Jelenleg csak mozaikszerűen lehet az operatív tiszteket és az ügyeket, intézkedéseket összepárosítani. Az egyházi elhárítás központjában zajló megbeszélésekről, a III/III/1. osztály belső értekezleteiről különösen kevés iratot őriznek az ÁBTL-ben. Érdekes kivételt jelent az osztály 53 Hivatalos kapcsolatnak az minősült, aki egy adott területen vezetői munkakörénél fogva kötelezően segítette az állambiztonsági szervek munkáját. Társadalmi kapcsolatnak azt a „szocializmushoz hű személyt" tekintették, aki felkérésre vagy önként folyamatosan segítette, tájékoztatta az állambiztonsági szerveket. Feladata szerint információkat adott a környezetében jelentkező „ellenséges" tendenciákról, jelenségekről, eseményekről, személyekről. 54 Az állambiztonsági szaknyelv szerint: jelzésadás (tájékoztatás) a titkosszolgálati úton megszerzett információról, felderített tevékenységről az illetékes párt-, állami, társadalmi, gazdasági szervezetnek. Lásd www.abtl.hu 55 MOL MKS 842. f. 4. cs. 8-10. e. e. 56 Az egészségi állapotra vonatkozó konkrét megállapítások a hatályos törvényi rendelkezések értelmében nem kutathatók, az ÁBTL-ben kiadott anyagokban kitakarják őket. 133