Spirago, Fr.: Felnőttek katekizmusa 3. Kegyelemtan (Budapest, 1929)
I. A szentmise áldozat
A kegYelemeszközök. 1. Saját erőnkből sem hinni, sem a parancsokat megtartani nem vagyunk képesek; ehhez az Isten kegyelmére van szükségünk. (L. I. rész 8. 1. 3. pont.) 2. Az Isten kegyelmét főképen a kegyelemeszközök: t. i. a szentmise, a szentségek és szentelmények, továbbá az imádság és más jó cselekedetek által nyerjük meg. A kegyelem megszerzésére szolgáló eszközök között azonban némi különbség van. Némelyekkel csupán leesdjük a kegyelmeket, igy a szentmisével, imádsággal és más jó cselekedetekkel ; ellenben a szentségek megszerzik a kegyelmet. Továbbá valamennyi szentség szerez segítő kegyelmet; megszentelő kegyelmet csupán két szentségben, t. i. a keresztségben és a bűnbánat szentségében nyerünk. (A többi szentségek csak nagyobbítják bennünk a már meglévő megszentelő kegyelmet.) I. A szentmise áldozat. 1. Az áldozat általában. Áldozatot az hoz, aki valakinek szeretetből, vagy ragaszkodásból értékes dolgot ajándékoz, aki valamely értékes dologtól más kedvéért megválik. Ha az atya összes vagyonát gyermekeinek nevelésére fordítja, maga pedig nélkülözések között él, akkor azt mondjuk, hogy nagy áldozatot hoz gyermekeiért. Ha a katona hazája védelmére háborúba megy és ottan egészségét és életét kockára teszi, akkor azt mondjuk, hogy »feláldozza magát hazájáért«. Keresztény értelemben azonban csak azt szoktuk áldozatnak nevezni, amit Istennek adunk oda. így a szegény özvegy asszony Isten iránt való szeretetből odaajándékozta a templomnak utolsó két fillérét; tehát nagy áldozatot hozott (Márk. 12, 43.). Tóbiás a babiloni fogságban Isten iránt való szerétéiből odaajándékozta pénzét a szegény zsidóknak, életveszély között is gondoskodott meggyilkolt honfitársainak eltemetéséről, l*