Spirago, Fr.: Felnőttek katekizmusa 3. Kegyelemtan (Budapest, 1929)

I. A szentmise áldozat

A kegYelemeszközök. 1. Saját erőnkből sem hinni, sem a parancsokat megtartani nem vagyunk képesek; ehhez az Isten kegyel­mére van szükségünk. (L. I. rész 8. 1. 3. pont.) 2. Az Isten kegyelmét főképen a kegyelemeszközök: t. i. a szentmise, a szentségek és szentelmények, to­vábbá az imádság és más jó cselekedetek által nyer­jük meg. A kegyelem megszerzésére szolgáló eszközök között azon­ban némi különbség van. Némelyekkel csupán leesdjük a ke­gyelmeket, igy a szentmisével, imádsággal és más jó cseleke­detekkel ; ellenben a szentségek megszerzik a kegyelmet. To­vábbá valamennyi szentség szerez segítő kegyelmet; megszen­telő kegyelmet csupán két szentségben, t. i. a keresztségben és a bűnbánat szentségében nyerünk. (A többi szentségek csak nagyobbítják bennünk a már meglévő megszentelő kegyelmet.) I. A szentmise áldozat. 1. Az áldozat általában. Áldozatot az hoz, aki valakinek szeretetből, vagy ragaszko­dásból értékes dolgot ajándékoz, aki valamely értékes dologtól más kedvéért megválik. Ha az atya összes vagyonát gyermekei­nek nevelésére fordítja, maga pedig nélkülözések között él, akkor azt mondjuk, hogy nagy áldozatot hoz gyermekeiért. Ha a katona hazája védelmére háborúba megy és ottan egészségét és életét kockára teszi, akkor azt mondjuk, hogy »feláldozza magát hazájáért«. Keresztény értelemben azonban csak azt szok­tuk áldozatnak nevezni, amit Istennek adunk oda. így a szegény özvegy asszony Isten iránt való szeretetből odaajándékozta a templomnak utolsó két fillérét; tehát nagy áldozatot hozott (Márk. 12, 43.). Tóbiás a babiloni fogságban Isten iránt való szerétéi­ből odaajándékozta pénzét a szegény zsidóknak, életveszély kö­zött is gondoskodott meggyilkolt honfitársainak eltemetéséről, l*

Next