Süle Ferenc: Az életerő forrásai a családban (Budapest, 2009)
III. A család
áll, nem jelenti azt, hogy a szülő erről alkotott saját véleményét eltitkolja, elhallgassa. 6.6. Az árvaság kérdésére annak gyakori, súlyos és nem kellően tudatosított volta miatt külön ki kell térnünk. A mai ember sok mindenben tekinthető árvának. Közismerten gyakori a sok válás miatti félárvaság, amikor az egyik szülő — leggyakrabban az apa - el is tűnik. Vannak kisgyermekek, akik világgá akarnak menni, hogy valami jobb helyet, jobb családot keressenek maguknak. A serdülők gyakran nem sokkal érettebben keresnek új családpótlékokat. Az árváknak nincsenek jó mintáik a párkapcsolatról, nem is mernek hinni benne, mert az élet iránti ősbizalom rendült meg bennük (őstörés). A különböző veszteségek az alaptraumát idézik fel bennük, ezért súlyosabbnak élik meg azokat. Az életükben a jó, a sikeres események után implózió, a beomlás, az összeomlás veszélye fenyegeti őket, mert tudattalanul nem mernek, esetleg nem tudnak eléggé hinni benne. A félárva gyermekek azáltal is sérülnek, hogy az egyik szülő, leggyakrabban az apa, gyakorlatilag nincs eléggé jelen a családban. A gondoskodást végző szülő, a legjobb akarata ellenére sem tudja teljesen pótolni a hiányzó másikat. Ha a szülőnek új élettársa van, azzal a gyermekek rendszerint rivalizálnak, a család lojalitás-konfliktusokban él. Ha csak kis számban is, léteznek szerencsésen megoldott kivételek is. Ha két árva összekapaszkodik — például házasságot kötnek — akkor nagyon erős lehet a kapcsolat, 135