Süllei László - Erdő Zsuzsa - Tóth János Csaba - Míg Balázs - Zubrecki Judit - Szászvári Gabriella (szerk.): Az engesztelés éve 2006. Imaév a nemzet lelki megújulásáért (Budapest, 2007)
Emlékkönyv
hitre tért magyarság reményét is hordozta. Miért engedte meg a Gondviselés, hogy az a Szent István, aki a magyar nép azonosságának és történetének értékeit egyesítette az európai népek kultúrájával és a szomszédokhoz fűződő barátsággal, aki határozott, kiegyensúlyozott, népét szerető és keresztény hitre vezető uralkodó volt, utód nélkül haljon meg, és építő uralkodása a bizonytalanságnak, a rend felbomlásának és a polgárháborúknak adja át a helyét? Ha a történelmet pusztán evilági szemmel nézzük, talán nem találjuk a választ erre a kérdésre. De ha megtanuljuk Szent Istvántól az isteni gondviselés iránti bizalmat, azt a bizalmat, amellyel a hagyomány szerint országát a Szűzanyának ajánlotta, akkor az ilyen váratlan történelmi fordulatok is új fényben jelennek meg. A népek története és a keresztény közösségek sorsa része az emberiség és az Egyház történelmének. Istennek váratlan, kiúttalannak tűnő helyzetekben is gondja van Egyházára és az emberiségre. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idén imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Erre az alkalmat főként két nagy évforduló szolgáltatta, az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója és az 1456-os nándorfehérvári (belgrádi) győzelemé, amely annak idején megmentette Közép-Európa népeit a török hódítóktól. Ennek a győzelemnek az emlékét hirdeti mindmáig a déli harangszó. Az 1956-os emlékek pedig ma is elevenek sokak lelkében. Nem feledhetjük, hogy 1956 budapesti eseményeinek kezdetén ott áll a lengyel nép és a poznani események iránti szimpátia motívuma is. Azt sem feledjük, hogy a forradalom alatt és után az önzetlen adományok és emberi segítség igazi szeretettel és szimpátiával áramolt Lengyelországból Magyarországra. Édesapám például nemcsak szükségből, hanem érzelmi ragaszkodásból is több mint tíz évig hordta azt a télikabátot, amelyet 1956-ban egy lengyel segélycsomagból kapott. De miért függ össze a nagy történelmi események emléke a lelki megújulással? Elsősorban azért, mert a kudarcok, a kilátástalanság, a múlt szenvedéseinek emlékei csüggedést, reménytelenséget hagyhatnak örökségül egyének és közösségek lelkében. Népünknek, de egész Európának is szüksége van arra, hogy megújuljon a reménységben, és bizalommal tekintsen a jövőbe. Ezért választottuk a 2007-re tervezett budapesti városmisszió jelmondatául Jeremiás próféta szavait: „Reményt és jövőt adok nektek.” „ О Crux, spes unica!”- Krisztus keresztjében van az egyetlen reményünk. Ez az igazság erősítsen bennünket itt, a Szent Kereszt ereklyéje előtt, a Szent Kereszt ezeréves kolostorában. Közös történelmünk üzenete számunkra a gondviselő Isten szeretetéről szól: О nem értelmetlen sodródásra és céltalanságra teremtette az embert, hanem atyai gondoskodással kísérte a népek kul-91