Surányi-Unger Tivadar: A gazdasági válságok történetének vázlata 1920-ig (Budapest, 1921)
4 Jelen munka természetesen távol áll attól, hogy e hiányt kellően betölteni képes lenne; csupán rövid vonásokban, vázlatszerűen kívánom megjelölni azon irányt, melynek művelése a közgazdasági írók melegebb pártfogására volna érdemes. Szemeim előtt célként a válságok lehetőleg teljes történelmének bemutatása lebegett, melynek rovására — érthető okokból — csupán azért kellett engedményeket tennem, hogy a munkát jelen szerény terjedelmében megőrizhessem, így röviden érintem csak a kisebb jelentőségű államoknak, valamint az ó- és középkornak gazdasági válságait, mely utóbbi lépésre főleg a gyakorlati célszerűség hiánya bírt. Az akkori viszonyok annyira különböznek a maiaktól, válságaik annyira más alakban nyilvánultak meg, hogy részletezésüket tárgyam körén kivülesőnek kell tekintenem ; de már partikuláris és lokális jellegüknél fogva is eltörpülnek az új-kor gazdasági zavarainak jelentősége mellett. Ha helyenként túíszárazzá és fárasztóvá teszem az anyagot statisztikai adatoknak tömeges felhalmozásával, úgy csak annál bizonyosabban nem estem Wirth hibájába, kinek szemére vetettek, hogy munkája inkább mulattató olvasókönyv, mint közgazdaságtudományi tanulmány. Gazdasági válságaink, különösen az utóbbi évszázadban, annyira stereotyp jellegűek voltak, hogy azoknak egyenként való tárgyalásánál érdemleges eredményre, a válság egyéni képének megérzékítésére, csupán statisztikai adatoknak kiterjedt mértékben való felhasználása és bemutatása vezethet. Sőt még egy lépéssel tovább mehetnénk : megkísérelhetünk a válságok egész történelmének statisztikai s ennek alapján grafikai feldolgozását is. A gazdasági zavarokkal járó typikus jelenségek sorozatos számadatainak kifejezésével s e különböző számoknak bizonyos aránykulcs alapján való egyesítésével a gazdasági élet élénkségét minden időpontra vonatkozólag jellemző, egyetlen szám volna nyerhető ; e számokat — anélkül, hogy e kifejezésnek propagandát óhajtanék csinálni — konjunktúraindexeknek nevezhetnénk. E konjunktúraindexek sorozataiból megszerkesztett grafikonok, mint válsággörbék adnák vissza a gazdasági életnek akár városokra, kerületekre vagy nemzetekre szorítkozó, akár pedig nemzetközi viszonylatokban megnyilvánuló legcsekélyebb hullámait is. Ha másvalaki ezen eszme megvalósításával engem megelőzve vinné egy lépéssel előbbre tudományunkat, úgy ez csak önzetlen, őszinte örömmel töltene el. Az egyes válságok képét nemcsak a túlnagy egyhangúság elkerülése céljából nem adom egyforma séma szerint; azoknak megismerésére is alaposabban vezet, ha minél több, minél változatosabb oldalaikról, minél különbözőbb tulajdonságaik kiemelésével látjuk őket megvilágítva. Hogy munkám távol áll a tökéletességtől, attól, amit e téren nyújtani lehetne, annak teljesen tudatában vagyok; jelenlegi minden tekintetben súlyosan nehéz napjainkon kívül szolgáljon azonban mentségemre azon körülmény is, hogy helyenként, különösen pedig a II. és a III. részben, eddig még töretlen utakon jártam. Ha azonban csak morzsányit is hordtam tudományunk nagy épületéhez, ha akár csak egyetlen írónknak, kutatónknak nyújtottam is segédkezet munkásságában, úgy elértem célomat! Budapesten, 1920 szeptember végén. A szerző.