Szabó Ferenc SJ: Paul Claudel és Konvertita barátai. Válogatás Claudel műveiből (Budapest, 2013)
II. Claudel könvertita barátai
Péguy - Gide - Claudel128 Charles Péguy élete Charles Péguy 1873. január 7-én született Orléans-ban. Édesapja néhány hónappal gyermeke születése után meghalt, édesanyja nevelte, aki nehezen kereste meg kenyerüket. Tanítóképzőt végzett, 1894-ben diplomát szerzett. Szocialista lesz, elhagyja a katolicizmust. 1897-ben feleségül veszi barátja, Marcel Baudouin nővérét. Megalapítja Párizsban a szocialista könyvesboltot, megírja a Jeanne d’Arc első változatát. Hevesen részt vesz a Dreyfus-ügyben, a per újrafelvételét követeli pamfletjeiben. 1900-ban megalapít egy folyóiratot (Cahiers de la Quinzainé), és kilép a szocialista pártból. 1909-ben közzétett Clio című írásával visszatér a katolicizmushoz. E pálfordulásában döntő szerepet játszott Henri Bergson, akinek óráira eljárt a College de France-ba, másokat is, így a Maritain házaspárt is odacsalogatva. Ismeretes, hogy számos író, filozófus és művész megtérésének elindításában milyen meghatározó szerepe volt Bergson filozófiájának: a zsidó gondolkodó, aki élete vége felé elérkezett a katolicizmushoz, már a század elején spiritualista szemléletet hirdetett a XIX. századi pozitivizmussal és materializmussal szemben. Ra'issa Maritain Nagy barátságok című visszaemlékezéseiben129 élményszerűen beszámol Péguy vallási küzdelmeiről és a katoli128 Henri de Lubac et Jean Bastaire, Claudel et Péguy, (Euvres Completes XXX, Cerf, Paris, 2008 (továbbiakban Henri de Lubac et Jean Bastaire 2008); Szabó Ferenc 1985; Szabó Ferenc, „Charles Péguy, a Megtestesülés költője”, in Távlatok 70/458. Paul Claudel és André Gide kapcsolatából, bőséges levelezéséből itt csak egy jellemző mozzanatot emelek ki: vitájukat Péguy Jeanne d’Arcjáról, ahol nyilvánvaló a „megtért” Claudel korábban már emlegetett „konzervatív” katolicizmusa, harcos hitvédő beállítottsága. Főleg Henri de Lubac et Jean Bastaire 2008-ra hivatkozom, ott további hivatkozások. De előbb röviden bemutatom Péguyt, a költőt. 129 I. m. 6okk, i65kk IO4