Szabó Ferenc SJ: Paul Claudel és Konvertita barátai. Válogatás Claudel műveiből (Budapest, 2013)
II. Claudel könvertita barátai
A fenti tanulmányhoz kapcsolódik rövid ismertetésem Németh Andor könyvéről, amely volt francia tanárom, Kassai György francia fordításában jelent meg: André Németh La vie du Vénérable Pere Frangois Libermann, L’Harmattan, Paris, 2008. Magyarból franciára fordította Kassai György és Gilles Bellamy. P. Paul Coulon előszavával. A szerző, Németh Andor nevét az irodalomtörténészek főleg József Attilával való barátsága révén ismerik. Németh Andor József Attila című könyve az egyik legjobb írás a költőről. Németh Andort baráti kapcsolat fűzte Koestler Artúrhoz (1905-1983) és a Fekete kolostor szerzőjéhez, Kuncz Aladárhoz is. Minderről bő tájékoztatást ad a következő tanulmánykötet: A kékpúpú teve hátán. Németh Andor idézése. Európai kulturális füzetek, 14-15. Új Világ, 2004. Tiszteletreméltó Frangois (Jacob) Libermann (1802-1852), egy elzászi rabbi fia, 1826-ban a katolikus hitre tért afrikai misszionárius pap, a Szentlélek-rend alapítója kalandos életét: neveltetését, betegeskedését, megtérését, missziós és papi-szerzetesi hivatásának kialakulását írta meg Németh Andor magyarul még a második világháború előtt. A családnál kéziratban maradt szöveget fordította franciára Kassai György, Németh Andor fogadott fia, Gilles Bellamy segítségével. Paul Coulon atya, a Szentlélek-rend tagja egy vaskos kötetben 1988-ban megírta Libermann életrajzát; Németh Andor könyvéhez írt bevezetője jó kiegészítés a misztikus misszionárius (1910 óta tiszteletreméltó) pap teljesebb megismeréséhez. Ebben olvassuk: „Németh Andor zsidó származású volt. [...] 1939-1940 között miért érdeklődött P. Libermann iránt? Mert Németh Andor is a katolikus hitre tért 1938-ban. Világos, hogy Libermann lelki arcéle, a rabbi katolikussá lett fiának és egy misszionárius rend alapítójának sajátos lelki útja érdekelte.” Egyébként Németh Andor Párizsban pár lépésre lakott a Szentlélek-kongregáció anyaházától (30, Rue Lhomond), ahol Libermann élete utolsó négy évét töltötte mint a kongregáció tizenegyedik legfőbb elöljárója. 102