Szabó Ferenc: Szavak alkímiája. Francia, olasz és német költők válogatott műfordítások (Budapest, 2002)
A modern szorongás
Baudelaire és Pascal hatása Babitsra 49 ...hogyan lehetne, kik parttalan medrében véle folynak a nagy Folyás irányát észre venni, ha ez a minden és a part a semmi? Vagy legalább mi látjuk semminek és az irány szó semmit sem jelent és semmi értelme a semminek, kimondjuk, mint a mindent s végtelent a szavunkban tiltott hiú vágy remeg, de ami tiltott, mindörökre szent s reménytelen vágy a legszebb imádság s szent hősök, kik merészen félve vágyj ák. Babits még nem tud megbirkózni Kant nézeteivel, pedig már Bergson Kant'kritikája nyomán érzi, hogy a valóság több, mint amit a „tiszta ész” megismerhet. A lét mély valósága - és bennünk végtelen vágya - eset' leg valami transzcendenciára utal. Úgy tűnik, a kanti formalizmus gyengéit még jobban látja és kifejezi Babits abban a másik nagy filozófiai költeményben, amelyet az üjkantiánus Emil Lask halálára (1914) írt (Egy filozófus halálára). Ebben - ta- Ián a Kantot szintén túlhaladó Schopenhauer befolyására is - az „Ész”építmények hiábavalóságáról vall. A jó barát, a heidelbergi professzor a tiszta, változatlan formákat kereste, mikor eszét az „esztelen csatákba” ragadta a „teuton örvény”. Az emlék, a múltélmény szerinte semmit sem jelentett, mert Forma nélküli „néma Anyag”, „néma Lét” csak. Babits, amikor az újkantiánus jó barátot siratja, egyben bírálja filozófiáját. Világos, hogy Schopenhauer és Bergson bölcseleté közelebb áll a költőhöz, mint a kanti „tiszta ész”, amely mellőzi az értelem és az akarat dinamizmusát, az élményt, a múlt emlékeit, a „Valóság testét", a tényeket. Ugyanakkor a „vad, formátlan tények sodra”, az „őrült tények Fátuma”, a „süket lábbal és hunyott szemmel” a Fátumot vezető Tények is rettenettel töltik el. A világháború alatt írt versben benne remeg nemcsak egy ember, a filozófus halála miatti döbbenet, hanem - miként az Örök béke előszavában is — a világháborúban feltört vak erők miatti rettenet. Valami erkölcsre van szükség a politikában, valami cselekvés-szabályozó normára. * * *