Szabó Ferenc: Találkozások. Barátok és mesterek (Budapest, 2016)
Találkozások-mesterek-levelezések
a jezsuita rendről. Elmondtam itt is, mint a Szilvási-ügyről is, a valóságot. A vallató tiszt minél több nevet ki akart szedni belőlem, tehát azért faggatott, hogy kik azok a fiatalok, akik titokban a jezsuita rendhez tartoznak. Néhány nevet ő említett, ezekre rábólintottam. De újakat nem mondtam. Végül kivágtam magam: „Nézze, nálunk jezsuitáknál úgy van, mint a kommunistáknál: sejtrendszer van! Kis csoportom tagjait ismerem, de hogy még kiket vettek fel az elöljárók más csoportokba, azt nem kötik az orrunkra.” Ezzel elbocsátott. Vittem az idézést a következő társamnak. Bár a tiszt szigorúan megtiltotta, hogy minderről beszéljek, kioktattam az illetőt, hogy mire számíthat. 2012 elején kaptam egy meghívót: a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2012. január 13-án Szilvási Lajos 80. születésnapja alkalmával emlékestet rendeztek. Sajnos, más programom miatt nem vettem részt rajta, pedig szerettem volna özvegyével megismerkedni. De már nagyon előreugrottam. Visszatérek az időrendhez. 1949 októberében a pécsi Ignáciánumba vonultam be egy tucatnyi jelölttel: nyolcadikosok és hetedikesek voltunk. Mivel a Pius Gimnáziumot már államosították, a rendházban a régi tanárokkal folytathattuk a tanulást. Nagyon szép emlékeket őrzök az 1949/50-es pécsi tanévről. Kiváló tanáraink voltak. P. Pálos lett a szuperior (a rendház elöljárója). Ha még haboztam volna, itt biztos megerősödtem jezsuita hivatásomban. Erre az időre esik első verselésem: sokat költöttem. „Költőtársammal”, Varga Karcsival felvettük a kapcsolatot Harsányi Lajos és Tűz Tamás győri pap költőkkel, akiktől biztató, jó kritikákat kaptunk beküldött verseinkre. Karcsival a Mecsekben sétálva József Attila-versekkel társalogtunk. Az a szerencse ért, hogy érettségi tételnek József Attilát húztam. Pálos volt az elnök. Alig tudtak lelőni. Az 1950. május végi érettségi után examináltak bennünket: tehát a rendbe való felvételhez négy atya megvizsgálta, hogy van-e hivatásunk. P. Csávossy Elemér provinciális (akit hamarosan letartóztattak) és titkára, P. Túrzó Gábor, P. Somogyi (hajdani provinciális) és P. Pálos. Felvettek a rendbe - nagy örömömre. P. Pálos azt tanácsolta, hagyjam abba a versírást, az nem való a jezsuitának. (Meg is fo119