Szabó Ferenc: Zsoltárhangon. Zsoltárfordítások és parafrázisok. Válogatott és új versek (Budapest, 1993)
III. Feltámadásra várva
ESZMÉLET (József Attila emlékének) Kívül-belül éjszaka „lengedez a szösz-sötét” a jelen héja meghasad kikandikál az öntudat magad látod a „fülke-fényben” amint az idő elszalad Múlton merengsz megtörtén jövő rését feszítenéd hiába igyekezeted egyre sűrűbb a setét nem legyezi lányos holdfény tátog a jeges örvény villognak a semmi-fogak Hol fészkel hát a remény? A rémület mikor tér odújába? Mikor szakad szét a csillagok hallgató cellarácsa? Lázadj csak lélek - szabadság! dörömbölj „arany öntudat”! Őserőnk a remény: egyszer ránk köszönt a virradat 133