Szekeres József: Erdélyről - Népiratkák 318. (Budapest, 1917)
itt felesleges. Számos diadalmas csatáit, köztük a nagyszebenit s a vaskapuit a nándorfehérvári csatával fejezte be 1456-ban, amely diadalmas csatának emlékét — s az ő nevével Kapisztrán János nevét — a keresztény világnak örök időre hirdeti a déli harangszó. Egyik moldvai útjából hazatérve, Csíksomlyón, Erdély leglátogatottabb kegyhelyén, templomot emelt, amely a mostani templom északi falába 1838-ban beépíttetett. A romjaiból újra felépített Vajda-Hunyad, a Hunyadiak vára, — lovagvár — pedig Hunyad egyik völgyét uralja. Mátyástól, mint Erdély szülöttétől, sokat vártak az erdélyi magyarok. Csalódtak! Mátyás nemcsak nem dédelgeti Erdélyt, de intézkedéseivel sérti inkább a régi szabadságokat. Az elégedetlenség nyílt forrongásba tör ki. A földesurak fegyvert fognak királyuk ellen; a vezér Veress Benedek s titkon támogatja Szentgyörgyi vajda is, ki Erdély önálló fejedelme szeretne lenni. Mátyás rájuk csap és szétveri őket s úgy áll rajtuk bosszút, hogy a nemes ember vérdíját 200 forintról 60 forintra szállította le. • A székelyek elégedetlenségi mozgalma magától megszűnik. Eredménytelenek maradtak az oláhok mozgolódásai is, kik ezidőben Erdély negyedik jogosult nemzetévé szerettek volna lenni. Mátyás uralkodása alatt legjobban jártak Erdélyben a szászok. Igaz, hogy elveszi tőlük Kolozsvárt, ahol templomot és gyönyörűen megújított kolostort épít, de ehelyett annyi kiváltságot ad, amiről a szászok előbb álmodni sem mertek volna.