Szentmihályi Szabó Péter: Kapisztrán és Hunyadi. Történelmi regény (Budapest, 2007)
XIII. rész: Nándorfehérvár
ezt jövendöli bizonyossággal a feltűnt csillag! ” A várba szorult ötezer vitéz egyre szorultabb helyzetbe került, mert egy torony máris ledőlt, a falak is omladoztak, s ami még nagyobb baj volt, éhínség és járvány is fenyegetett. Kapisztrán július 2-án érkezett Nándorfehérvár alá öt hajójával, melyet a parton néhány ezer keresztes kísért. Már látták messziről a várat, amikor hatalmas vihar és sötétség támadt, kénytelenek voltak kikötni a parton. Amikor kisvártatva elült a vihar, megpillantották az egymáshoz láncolt török gályákat, melyek elzárták a Dunát. Ha tovább hajóznak, egyenesen a vesztükbe rohannak. Kapisztrán ezt is csodának érezte, és kis seregével gyalogosan bevonult a várba, harsány ének- és zeneszóval, majd misét tartott az új reményre gyulladt várbelieknek. Másnap a törökök ezt az utat is lezárták, Kapisztrán hiába tüzelte a várbelieket, törjenek ki a várból és leckéztessék meg a pogányokat, a túlerő láttán senki sem akarta kockáztatni életét. A török hadak azonban képtelenek voltak minden utat és ösvényt ellenőrizni, különösen éjszaka, így július 4-én Kapisztrán két magyar és két olasz szerzetessel kiszökött a várból, és Péterváradra sietett, hogy találkozzék Hunyadival és összeszedje a maradék kereszteseket. Kapisztrán az őt kísérő papoknak is megtiltotta, hogy embert öljenek, mert a papok dolga a szentségek kiszolgáltatása, de a laikus testvérekkel kapcsolatban csak annyit mondott, tegyenek úgy, ahogyan Isten sugalmazza nekik. Hunyadi haditerve szerint a török hajózárat kellett minél előbb felszámolni, mert utánpótlást a várba csak vízi úton lehet eljuttatni, és a török flottát egyszerre kell megtámadni bentről és kívülről. Szilágyi Mihály, a vár parancsnoka negyven szerb naszádot szerelt fel, hiszen ezek a moz249