Szentmihályi Szabó Péter: Kapisztrán és Hunyadi. Történelmi regény (Budapest, 2007)

XIII. rész: Nándorfehérvár

benneteket, igyekezzetek jól élni, bogy jól halhassatok meg. írtam Magyarországon, Buda városában, 1456. március 20- án. Krisztusnak alázatos szolgája, a ti öreg, szegény testvé­retek, Kapisztrán János.” Kapisztrán ekkor kis híján hetven éves volt, csont és bőr aggastyán, de amint megszólalt a hívek előtt, mintha a Szentlélek tüzes ereje költözött volna belé, teste felegye­nesedett, hangja messze csengett, arca megszépült. Bejárta fél Magyarországot, és tömegek kísérték és sokan jelent­keztek, hogy felvegyék a keresztet is. Carvajal bíboros júni­usban Bécsbe akarta küldeni Kapisztránt, hogy megsürges­se a segélyhadakat a császárnál, de Hunyadi nem engedte János barátot, aki nélkül az emberek közül sokan talán fel sem fogták volna, milyen közeli a veszedelem. Mind Kapisztrán, mind pedig Hunyadi nagy gondban volt, mihez kezdjenek azzal a rengeteg emberrel, aki csat­lakozott a felhíváshoz és ott gyülekezett fegyver és élelem nélkül a déli határszélen. Maga a kalocsai érsek is kérte Kapisztránt, ne küldjön több embert, mert képtelenség el­látni őket, és a rossz termés miatt a helybéliek is szűkölköd­nek. Mivel a főurak egyelőre távol maradtak, Kapisztrán kénytelen volt igen sok embert hazaküldeni, bár előbb ígéretüket vette, hogy a török támadás esetén ismét megje­lennek. Kapisztrán júniusban az újlaki ferences kolostorban időzött, amikor üzenetet kapott Hunyaditól, induljon el a keresztesekkel. A Valkó megyei Újlak vagy nyolcvan mér­földre északra volt Nándorfehérvártól, leggyorsabban a Dunán lehetett lejutni odáig. Ot hajót szerzett, félezer embert kellett szállítania, de futárokat küldött a hazaküldött keresztesek után is, hogy indulhatnak. 247

Next