Szőcs Géza: Tasso Marchini és Dsida Jenő (Budapest, 2010)
Tasso Marchini és Dsida Jenő, avagy sorsvonalak játéka Kolozsvártól Arco di Trentóig
1 Dsida Jenő: KÁNAI MENYEGZŐ Menyegzőnk lesz, kis szerelmem, s derülünk a cigánybandán. Vendégek közt üldögélünk zöldbefutott, tág verandán. Krisztus ül az asztalfőn. Künt augusztus mély, tiszta éje csillagot szór s zene-szűntén sír a tücsök lágy zenéje. Krisztus arca szép, sugárzó, szereti a víg poétát: máskülönben nem tett volna érte ilyen hosszú sétát. Súgva mondja: „Szívetek a vágytól majdhogy szét nem pattan, menjetek csak, fiacskáim, ne késsetek énmiattam! Majd én mindent elgondozok, vendégséggel baj ne légyen. A szegénység, bogárkáim, illatos és drága szégyen.” Lábujjhegyen, mint ki édes szenvedélynek titkon áldoz, surranunk el lombfüzéres nászi szobánk ajtajához. Visszanézünk... — Minden asztal csupa friss hal, friss kenyér, vizeskorsó bort zubogtat, bíborlángút, mint a vér. I 58 Szőcs Géza TASSO MARCHINI ÉS DSIDA JF.NÓ