Szőcs Géza: Tasso Marchini és Dsida Jenő (Budapest, 2010)

Tasso Marchini és Dsida Jenő, avagy sorsvonalak játéka Kolozsvártól Arco di Trentóig

A GALIMBERTI HÁZASPÁR. írásunk Kolozsvárt érintő, Kolozsvár felé gravitáló sorsokkal foglalkozik. Egy rövid kitérőben azonban emlékezzünk meg Galimberti Sándorról, aki trieszti olasz szülők gyermeke volt, bár ő maga Kaposvárott született. (1883 májusában.) Unokasógórnője (felesége unokahúga, Dénes Zsófia) szerint mindig is kaposvári srácnak érezte magát. „Felszívta a föld, amely nevelte.” Az ő művészpályája is Nagybányán keresztül ível fel. „1904 nyarán Réti Istvánnak voltam növendéke. Innen számítom tulajdonképpeni pályám.” Másfél év múlva már Párizsban van. Ott ismeri meg, majd veszi feleségül Dénes Valériát, aki korábban ugyancsak Nagybányán festett, aztán, Párizsba kerülve, Matisse tanítványa lett. 1914 nyarán, a háború kitörésekor Hollandiába menekülnek, hogy elkerüljék az internálást (mely sors, mint tudjuk, Kuncz Aladárra várt). Galimberti ekkorra már a magyar kubizmus egyik legjelentősebb alkotója. Amszterdami látképe a század egyik remekműve. „A világ recsegett, izzott és összeomlott körülöttük, ők ültek a holland tengerparton és festettek. De Galimberti Sándort nyugtalanná tette a semleges országban magyar önérzete. Haza akart jönni. Neki kötelessége, mondotta, hogy katonának jelentkezzék” (Dénes Zsófia). És legyőzve az asszony kétségbeesett ellenállását, hazaszöknek. A kor legnagyobb magyar festőinek egyike beáll a 19. honvéd gyalogezredbe. Ám mielőtt még a harctérre kerülne, felesége tüdőgyulladásban meghal. Temetése napján, 1915 júliusában Galimberti szíven lövi magát. Harminckét éves volt. ISMERETLEN DSIDA-KÉZIRATOK. Néhány éve ismeretlen Dsida-kéziratokra bukkantam. A Dunánál című folyóiratban szerettem volna közzétenni őket, amely a Duna Televízió kiadásában jelent meg egy ideig. Később, a tévé szakmai és erkölcsi leztillésével e kapcsolat megszakadt és évekig tartó hibernálás és agónia után 2006-ban a lap beszüntette megjelenését, a Duna TV vezetőinek közömbös és cinikus ellenérdekeltsége mellett. Ily módon e verskéziratok publikálására sem kerülhetett sor, számtalan egyéb izgalmas dokumentumhoz hasonlóan, ismeretlen Radnóti-versektől és Jókai-szövegektől soha nem publikált Széchenyi István-levelekig bezárólag. Az egyik Dsida-kéziratot időközben az Irodalmi Jelen c. folyóiratban tettük közzé, amint az alábbiakban olvasható: I 62 Szócs Géza TASSO MARCHINI ÉS DSIDA JENŐ

Next