Szőcs Géza: Tasso Marchini és Dsida Jenő (Budapest, 2010)
Tasso Marchini és Dsida Jenő, avagy sorsvonalak játéka Kolozsvártól Arco di Trentóig
NÉLKÜLÖZÉS. BAUMGARTEN-DIJAK. MÁRAI. 1936. nyár vége. „A fogorvosnak tartozom 2000 lejjel, a Hargitának két részlettel jövök (1200 lej), perelni akarnak. Szabónak 1300 lejjel tartozom, az Ellenzéknek (Ady-könyvért) 250 lejjel. Forrás Pista sürgeti ruhaszövet árából fennmaradt 1150 lejt, s a fizetésemet csak részletben kapom. (...) Nagyon bízom a fizetésemelésben és Baumgarten-díjban. Ebben a pillanatban még ez a levél- és válaszbélyeg is komoly gondokat okozott. Ilyen okból nem tudtam elküldeni a Babits-könyvet sem.” Itt álljunk meg egy pillanatra. A nincstelen, pénztelen, szívbetegség gyötörte költő, Dsida Jenő, bálványának, Babits Mihálynak a rövidlátása, nagyothallása, korlátái, rátartisága, felelőtlensége, lelkiismeretlensége miatt sem Baumgarten-díjban, sem jutalomban nem részesülhetett, sem a Nyugatban nem közölhetett. О eközben Babitsot Mihály pápának nevezi (a költészet pápájának, persze), és fülig eladósodva azon sajnálkozik, hogy nincs pénze postára tenni menyasszonyának a Babits-kötetet. (Márai már 1930-ban felháborodva ír a díjjal kapcsolatban az asztaltársasági körön belüli baráti bratyizásról, és leszögezi, hogy „a magyar irodalom nem engedheti meg azt a luxust magának, hogy Babits és kurátortársai viharedzett barátságokat és világnézleti szimpátiákat honoráljanak egymás között”. Nem is találkozunk Márai nevével a díjazottak névsorában.) 1936 januárjában a Baumgarten-díjat a következők kapták: Illyés Gyula (negyedszer), Kárpáti Aurél (másodszor), Ortutay Gyula, Schöpflin Aladár (másodszor), Cs. Szabó László, Weöres Sándor. A két jutalomban sem akárkik részesültek: József Attila (másodszor) és a nagynevű Prahács Margit. Szóval még mindig semmi. Talán majd egy év múlva? (Milyennek is látta Babitsot Móricz akkor rég, I9I3-ban? Amikor a Garda-tó környékén utazgattak. Babits az édesapjáról mesélt Móricznak. „Magasrangú bíró volt, s mintha Mihálynak ez volna lelke mélyén a legfőbb ideálja: előkelő bíró lenni, s elvek alapján ítéletet mondani írók és könyvek felett.”) 1936 végén közzéteszik a hírt, amelyet Dsida oly nagyon várt, amelyre házassági terveit, boldogulását és boldogságát építette. Hogy ha esetleg ő is díjazott lenne... Nos, 1937 januárjában a következők vehetik át a nagydíjakat: Gyergyai Albert, Hevesi András, Illés Endre, Kodolányi János, Rapaics Raymund, Reményik Sándor, Szabó Lőrinc. 59 I Szócs Géza TASSO MARCHINI ÉS DSIDA JENŐ