Tarbay Ede: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz. A gyermek- és ifjúsági irodalom történetének iránytűje. Harmadik kiadás - A hét szabad művészet könyvtára (Budapest, 2001)
Művek és alkotók
EGY ÖRÖKZÖLD IRODALMI GICCS A Tamás bátya kunyhóját az elmúlt évtizedekben szemérmes és jótékony csend - vagy osztályharcos, elfogult lelkesedés - vette körül. Lelkesedtek rabszolga-felszabadító eszméi miatt, újra és újra kiadták, újabb és újabb generációk nőttek fel, falták ezt az irodalmi gicscset. Mert az a javából. írója, Harriet Beecher-Stowe most bizonyosan csóválja a fejét - nem először és nem utoljára - jól megérdemelt rózsaszín felhője mögött, mert valaki megint sárba tiporja ragyogó glóriáját. Mégis keményen kell szólni erről a regényről, pontosan azért, mert vallásos szövegei miatt megtévesztő írás. Megtévesztő és ellentmondásos. Ellentmondásos a regény egésze és szinte minden lényeges részlete, mert míg szeretnénk őszintén együtt érezni a nyomorúságban élő rabszolgákkal, ebben az gátol meg, hogy éppen ezt akarja Beecher-Stowe. Az eszközökben sem válogat: újra és újra túl direkt módon ingerli könnyzacskóinkat. Annyira, hogy elfelejti azt az elemi szabályt, amit minden igazi író-mesterember tud: egy villanásnyi humorra még a legtragikusabb történetben is szükség van. Fellélegzésre, pillanatnyi nyugalomra, hogy aztán még jobban sújtson ránk a rossz. Ellentmondásos már maga Tamás bátya alakja is. Beecher- Stowe a történetet egy néger lelkész önéletrajza és korabeli, elbeszélt - és személyesen megtapasztalt? - események hatására írta. Ha Tamás bátya modellje lelkész volt, érthető - és rá igaz - mindaz, ami a jóságos főhősre jellemző. De Tamás bátya nem lelkész! Rabszolga, aki úgy viselkedik, beszél, mintha lelkész lenne, Isten szolgája. Alázatos, mindent elfogadó, mindenbe beletörődő, a halált - kétszeres megkínzatását - egy 19. századi, krisztusi ember türelmével viseli el. Az író vele, sorsával - mint példázattal - mintha egyszerre harcolna a négerek felszabadításáért és azért, hogy a rabszolgák mindent tűrjenek el, mint Tamás bátya. Szent, akiből hiányzik az a határozott cél, ami más szenteket vagy a közelmúlt két közéleti személyiségét: Gandhit és Martin Luther Kinget jellemezte. О szent 227