Tomka Ferenc: Istenkeresés a magyar irodalomban (Budapest, 2015)

Tartalom

A rendszerváltozást megelőző évtizedek oktatás- és kultúrpolitikája figyelmen kívül hagyta vagy elhallgatta irodalmunk nagyjainak transzcendens iránti érzékenysé­gét. Ezzel a magyar irodalom igen fontos vonulatát szorí­tották háttérbe, s a vallásos líra olyan költőóriásait sajátí­tották ki egy istentagadó ideológia számára, mint Ady Endre, Tóth Árpád vagy József Attila. Tomka Ferenc rendhagyó irodalmi sétája Balassi Bá­linttól a 20. század végéig vezeti az olvasót, hogy bemu­tassa: bár költőinkben más földi és „metafizikai hatal­masságok” is küzdöttek, Isten soha nem hallgatott el bennük; időről időre felszínre bukkant verseikben. Ba­lassi korában a vallásosság még természetes a költészet­ben. Rákóczi Ferenc, a katolikus fejedelem lírája elvá­laszthatatlan Istentől. Ám sokak számára újdonság lehet Petőfi Sándor vagy az ateistának tartott Csokonai Vitéz Mihály „másik arca”, és újdonság lehet az Istenkereső József Attila vagy Ady Endre, akiket a szocialista iro­dalom-oktatás évtizedeken keresztül a munkásmozga­lom költőiként mutatott be. Tomka Ferenc művét elsősorban fiataloknak ajánljuk kiegészítő olvasmányul az irodalom tankönyvekhez, de ajánljuk mindazoknak, akik szeretnék mélyebben megis­merni költészetünk egy fontos vonulatát: a vallásos lírát.

Next