Egyetemes Magyar Encyclopaedia 1. A-Ajuga (Pest, 1859)
ságiján ugyan, de egybefoglaltan mondottam el mindazt, mit a társulat életének ezen jelentékeny évéről dicsérőt vagy kisebbitőt elmondani lebet. A végzett munka sorában első helyen az „Egyetemes Magyar Encyclopaedia“ áll. Midőn a múlt évben e vállalatnak megindítása elrendeltetett: a vele járó felelősség terhétől’, úgy hiszem, mindnyájan át voltunk hatva. Kisebb, különálló feladatoknál, minőkre egy év alatt is ismételve vállalkozhatni, a társulat nem kelt oly fellengző igényeket, nem vonja magára annyira a világ figyelmét, s ha egyszer-másszor netalán kevésbbé szerencsés választást tett, vagy a helyesen választottat kevésbbé sikerültén hajtotta volna is végre: módjában áll e hibát más , szerencsésebb választás és sikerültebb kidolgozás által rövid idő alatt könnyen helyrehozni. Nem úgy a kérdésben forgó vállalatot illetőleg; melyet midőn meginditott, évek hosszú sorára kötötte le magát, s arra nézve, hogy azt minden körülmények közt, alakuljanak bármint a viszonyok, állandóan folytatni és be végezni fogja, — erkölcsi reputati ójának egész súlyát a latba vetette. Azonban, ha e szerint e vállalat első pillanatra koczkáztató természetűnek látszik is: más oldalról fenntartó erejűnek bizonyul be, a mennyiben évek hosszú során át folytatva, mindez időre egyik főbbikét képezheti azon sokféle egyesitő kapcsoknak, melyek a társulat tagjait ennek kebelében összetartják. Ily főbenjáró fontosságú lévén e vállalat, a t. közönség nem veheti nekem rósz néven, ha én jelen elnöki előterjesztésemben, miután mind a gyűléseken, mind a sajtóban már oly sokszor volt róla szó, figyelmemet még egyszer e tárgyra irányzóm, miszerint azt minden oldalról kellőleg megismertessem, illetőleg ez érdemben azon utolsó kimerítő szót mondjam el: melyre nézve óhajtanám, hogy emlékezete maradjon meg, s a fellobogott első lángot mindaddig táplálja, valamig csak e vállalat befejezve nem lesz. Ismerve a közvélemény horderejét, s épen azért méltányolva minden, bár magában mennyire csekély és kisszerű észrevételt is, azon ellenvetéseken kezdem, melyek a vállalat megindítása érdemében több oldalról felmerültek. Mondatott ugyanis: hogy „e munka oly sokáig tartand, miszerint a végét talán meg sem fogjuk élni.“ S bizonyára, bármennyire óhajtanám is, hogy az „Encyclopaedia“ első iveinek minden birtokosa részesüljön az örömben, hogy e munkát teljesen bevégezve lássa: fájdalom! úgy tartom, mikép számosoktól azon testvéreink közül, kik ma a társulati tagok lajstromába jegyezvék, — én magam- s több azon társaimtól, kik e vállalat bölcsőjénél velem együtt dajkálkodtak, ezen öröm alkalmasint meg fog iagadtatni. — De valljon csak azon fákat ültetik-e az apák, melyeknek gyümölcseit ők maguk szedhetik? Mely honszerző hősök mentek valaha oly gondolattal csatába, miszerint oktalanul koczkáztatják nem ugyan egy-két forintjokat, hanem véröket és életöket, miután a vérök és életök árán szerzett hazát nem ők, hanem testvéreik, rokonaik, utódaik foghatják csak bírni ? Mely tudós intézet, mely művészeti akadémia, mely jótékony alapítvány szerzője számolt valaha rá, hogy egyházi és hazafiui áldozatjainak őmaga egyénileg fogja venni hasznát? Hol volnának ma Europa büszkeségei, a keresztény dómok, melyek felépítése századokig tartott, ha kezdeményezőik eltökélett akarata annak feszegetósén szenved hajótörést, hogy bevégzésüket nem fogják megélni? S oktalansággal vádoljam-e az irót, mivel egy munkába fogott, melyen egész hosszú életen át dolgozott, s bevégzését mégis folytatóinak átengedni kellett? Kárhoztassam-e azokat, kik annyi mindenféle társulatok pénztárait gyarapítják, minden egyéb haszon nélkül, mint hogy a hivatásának különféle szakaiban oktatott, számtalan szükségeiben ápolt, vigasztalt, lelkesített emberiség testi-lelki javát mozdították elő?... Minden nemzedék tömérdeket öröklött elődjeitől; s bűnös az, mely azt hiszi, hogy ez örökséget nem tartozik, s gyáva és szemtelen, mely nem érzi, hogy azt még megnövesztve, gyarapítva, tökéletesítve köteles az utókorra általszállitani. Az egyed csak az egész