Tóth Tihamér: Hiszem az örök életet!. A Pázmány-Egyetem templomában az 1934-35. tanév 1. felében elmondott szentbeszédek - Tóth Tihamér összegyűjtött munkái 20. (Budapest, 1936)

I. Hiszem az örök életet

I. Hiszem az örök életet! Krisztusban Kedves Testvéreim! Öt évvel ezelőtt kezdtem el ezen a szószéken a keresztény «Credo»=nak magyarázatát és öt év alatt eljutottam «Hiszek= egy»=ünk utolsó mondatához. Ennek az utolsó mondatnak megbeszélésére szeretném fordítani a most kezdődő új egye= temi tanév első felét. Igen: egy egész egyetemi félévet! Mert az a mondat, amelynek magyarázatához a mai alka= lommal érkeztünk, nemcsak befejezése és koronája hitünk= nek, hanem alapja és oszlopa is. «Hiszem testnek föltámadását és az örök életet» — ebben a diadalmas bizakodásban csen= dűl ki a keresztény «Credo», de ezen épül is fel az egész keresztény hit. Örök élet! Hallatlan ígéret! Elképzelhetetlen remény! Utolérhetetlen gyönyörűség! Mennyi biztatás, mennyi vi= gasztalás, mennyi életerő és lendület sugárzik ebből a hi= tünkből ! Örök élet! Ha csakugyan van örök élet, ó, akkor nem olyan megsemmisítő tragédia, még ha szakadatlan fájdalom és szenvedés lenne is ez a földi életem! Ha van örök élet, akkor nem olyan rémes baj, ha megértés és szeretet nélkül kellene is végigélnem a földi életet! Ha van örök élet, akkor nem olyan szörnyűség az, mikor a halál elveszi tőlem ezt a földi életet! Ha van örök élet, akkor ebben a földi életben csak egyetlenegy cél a fontos: biztosítani földi életemmel a boldog örök életet. . . Ó, igen, ha van örök élet! . . . De hátha nincs . . . Olyan egészen bizonyos dolog az, hogy van? Rendíthe= teilen bizonyossággal lehet=e kimondani a Credo utolsó szavait: «Hiszem az örök életet!» Nem képzelődés=e ez? Nem csalóka álom=e? Nem alaptalan vágyakozás=e? Szeretném majd ezalatt a félév alatt az én kedves hall= gatóimmal minden apró részletében átdolgozni az örök élet kérdéseit, mert hiszen ezzel egészen más világítást kap, más Tóth Tihamér : összegyűjtött munkái. XX. kötej. 1

Next