Túri Béla: A főkegyuri jog és az autonómia különös tekintettel a vallás- és tanulmányalapitványokra. Különös tekintettel a vallás- és tanulmányalapitványokra - A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből 67. (Budapest, 1907)
Bevezetés
BEVEZETÉS 5 pontra reábirja. Apponyi jól ismerte a kormány álláspontját, a hires, úgynevezett «hiteles följegyzések» alapján megismertette a kongresszussal is s azon volt, hogy olyan szervezet létesíttessék, mely ezen hiteles följegyzésekben foglalt fölfogással összeegyeztethető. íme ez volt a helyzet az 1897/902-iki szervező kongresszuson. S ma, mikor újból a szervező kongresszus összehivása előtt állunk, hogy végre befejeztessék a nagy horderejű mű s megalkottassék a katholikus autonómia, teljesen megváltozott helyzetet találunk. A kormányhatalmon azon férfiakat találjuk, akik a jogok tiszteletéért küzdve szerezték meg nemcsak a nemzet közbecsülését, de a tényleges hatalmat is, melyet ma bírnak. Elmúlt tehát az idő, mikor hatalmi befolyások és politikai mellékcélok szerint kellett az autonómia megalkotásának kérdését mérlegelni. Ma egyedül a tiszta jogi álláspont lehet mérvadó. Az, amit Günther Antal hirdetett, hogy autonómiánkhoz alkotmányunk alapján van jogunk, hogy itt az államhatalom részéről történő jog átruházásáról szó nem lehet, hogy az autonómia jogkörének csak két korlátozó területe van : egyik a főkegyúri jog, másik a püspöki hatóság. Illetve van még egy korlát: a pozitív törvény, ha t. i. tényleg van olyan törvényünk, mely — az autonómia nem létezvén — az autonómia jogkörébe tartozható hatáskört az államhatalom hatáskörébe utalta. Mert ha van ilyen törvényünk, azt meg kell változtatni, vagy ha nem akarunk törvényváltoztatást, akkor ezen törvények rendelkezéseivel számolni kell a szervezet megalkotásánál. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy a 48-iki törvényeket senki se akarja megváltoztatni. De nincs is arra szükség. Az 1848: XX. törvénycikk biztosította autonómiánkat szépen megalkothatjuk, mindama jogokkal fölruházhatjuk, amelyekkel más, autonómiával biró vallásúak bírnak; többet pedig mi sem kívánunk. Többhöz nincs is jogunk. Három sarkalatos kérdése van az autonómiának s a differenciák a kormány és a kongresszus között is e téren állottak fönn, t. i. a nagy javadalmasok kinevezésének, a vagyonkezelésnek s a tanügynek kérdése. Ezen három főkérdésneíT^mikénti megoldásától függ, hogy az autonómia csak árnyékautonómia lesz-e, vagy valóságos jogok gyakorlása által valóban életképes és a katholikus öntudatot fejlesztő intézmény. S ezen kérdéseket kell úgy megoldani, hogy a főkegyúri és hierarchiai jogok sérel-