Uhlyárik Jenő: Apologétika vagy a katolikus vallás alapigazságainak védelme (Budapest, 1946)
Bevezetés
BEVEZETÉS. 1. §. A hit fogalma és lélektani keletkezése. A hit a megismerésnek egyik módja. Vagy saját tapasztalatunk s gondolkodásunk alapján fogadunk el valamit igaznak, vagy másnak a tekintélye alapján. Ez utóbbi a hit. Ilyen hitet követel tőlünk a tudomány, mikor tételeit hirdeti. Csak kevés tudományos tételről győződhetünk meg ugyanis önálló kutatás s gondolkodás alapján. S ezt a meggyőződést is csak nagyon kevesen szerezhetik meg. A tudományban nagyon gyakran csak a tudósok tekintélyére támaszkodunk, vagyis a tudósoknak hiszünk. Ez a tudományos hit.1 Hitet követel tőlünk a társadalmi élet is. Kölcsönös hit s bizalom nélkül se békés családi élet, se baráti érintkezés, se együttes társadalmi munka nem volna lehetséges. Ez az emberekbe vetett hit, vagy bizalom. Ilyesféle hitet követel tőlünk a vallás is. A különbség az, hogy míg az előbbi két esetben emberek, az utóbbi esetben Isten kijelentését fogadjuk el igaznak. A vallásos hit mint erény arra képesít s azt kívánja, hogy Isten kijelentéseit az ő mindentudó s igazmondó tekintélye miatt igazaknak tartsuk. A hitet rendszerint a keresztségben nyerjük s vallásos nevelés által őrizzük meg. De hogy hitünk öntudatos meggyőződéssé váljék, ahhoz a következő öt tényező együttes közreműködése szükséges : 1. Minthogy a hit indító oka s alapja Isten, legelső sorban természetes eszünk segítségével Isten létéről kell biztos meg-1 Szent Tamás szerint „addiscentem opportet credere“ „a tanulni vágyá nak hinnie kell“ (De veritate q. 14. a. 10.). \ A hit alakjai. A hit meghatározása. A hit .élektani .eletkezése. mm