Ujházy László: A Magyar Nemzet oknyomozó történelme. Középiskolák VIII. osztálya számára (Budapest, 1906)

IV. Szent István államszervezetének bomlása. Új szervezkedés hűbéri eszmék alapján

130 Ulrik grófnak adta át, aki eleinte nem bánta, hogy Magyarországot Hunyadi, Csehországot Podjebrád és Ausztriát Eizinger kormá­nyozza, mert a főhatalmat, mint a király nagybátyja és bizalmasa, ő gyakorolta. A hatalom birtokában aztán volt rá gondja, hogy a gyer­mekkirályt ferde neveléssel az uralkodásra képtelenné tegye. Amikor azonban Eizinger és Hunyadi Ciliéi káros hatását látva, az önkényes és erőszakos főúrnak a király udvarából való eltávolítását követelték, a bosszút forraló Ciliéi Garaival és Újlakival, Hunyadi régi irigyeivel a főkapitány megbuktatására tört. Kétségtelen, hogy Hunyadi hatalma még V. László kiszabadí­tása után is akkora volt, hogy a császári udvarban őt tekintették Magyarország uralkodójának és az sem tagadható, hogy Hunyadi e hatalommal sokszor kíméletlenül és erőszakosan élt, de azért Ciliéinek az a vádja, hogy Hunyadi a trónra törekszik és ezért veszí­tette el Várnánál Ulászlót, nem volt egyéb rágalomnál. E gyanúsí­tással igyekezett Ciliéi az ifjú királyt Hunyaditól elidegeníteni, ármány­nyal és cselvetéssel pedig e nagy férfiút megejteni. És tette ezt akkor, amikor II. Mohamed elfoglalta Konstantinápolyi (1453.) és Szendrőig haladva szinte hirdetni látszott, hogy Bécsnek Belgrádon, Budán keresztül visz az út. Nándorfehérvár fölmentése. (1456.) A török támadás küszö­bén Hunyadi a magyar főpapok és zászlósok közbenjárására kibékült ellenségeivel, és az 1456. évi országgyűlés egyetértőén gondoskod­hatott volna a haza védelméről, ha a király és a rendek komolyan vették volna a fenyegető veszedelmet. De bár hire járt, hogy II. Maho­med már megindult Belgrád felé s elfoglalása után Magyarországba készül, és világos volt, hogy a haza sorsa «kapujának» sikeres védel­métől függ; a király beérte azzal, hogy országos táborozást hirdet­vén segítséget kért a külföldi fejedelmektől, aztán magára hagyta az. országot, a rendek pedig a király példáját követve szintén közönnyel nézték a haza veszedelmét. Még a tiszti bandériumok sem állottak ki a főkapitány zászlaja alá és Hunyadi a maga, továbbá Brankovics 10—10 ezer emberével és néhány barátja bandériumával Capistrano János lelkes kereszteseitől támogatva indult élete legdicsőbb hadi­tette megvivására. A Szilágyi Mihálytól védett vár őrsége hősiesen állotta Mohamed ostromát, amíg Hunyadi a török hajóhadat megsemmisítette és az összeköttetést a zimonyi tábor és az ostromlott vár között helyre­állította. Azonban sem Hunyadi megérkezése, sem a pápai hajóhad­nak a Hellespontoson való megjelenése nem csökkenté az ostromlók erejét. Várostrom és védelem egyforma vitézséggel folyt. Július 21-én már csak Dugonics Titusz hősies önfeláldozása gátolta meg a török zászlónak a vár fokára való kitűzését, de még ezen a napon a kérész-

Next