Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona - Szent István Kézikönyvek 10. (Budapest, 2004)

Az ókeresztény irodalom az antik vi­lág irodalmának szerves része. A pat­­risztikus szerzők fennmaradt művei emellett jelentősen hatottak az egész európai kultúrára is. Magyarországon mindeddig nem született olyan mun­ka, amely lexikális formában, a törté­nelmi hátteret felvázolva, életrajzi ada­tokat és részletes bibliográfiát közöl­ve ilyen széleskörűen dolgozza fel a patrisztikus kor szerzőinek munkás­ságát. Vanyó László ugyanis nem­csak az egyházatyákat és műveiket mutatja be, hanem az első hat évszá­zad egész irodalmát, beleértve az eret­nek szerzők írásait is, melyek nagy­mértékben hozzájárulnak egy-egy kor és az egyházatyák műveinek megér­téséhez. Az első két évszázad keresztény írói - elsősorban az apostoli atyák és az apologéták - nagyobb teret kap­tak a munkában. Az apostoli atyák írásai ugyanis betekintést adnak az Egyház életébe egy kritikus ponton, az 1-2. század fordulóján, az apolo­géták tevékenysége pedig sorsdön­tő volt a későbbi teológiai fejlődés szempontjából. A 4-5. századi nagy egyházatyák életműve az „aranykor” teológiai problémáit tükrözi, szellemi hagyatékuk pedig mértékadó lett a következő századokban. Vanyó László ezen utolsó könyvét már nem tudta befejezni, halála után tanítványai rendezték sajtó alá, hogy posztumusz kiadványként méltó le­gyen kimagasló életművéhez.

Next