Vargha Dezső: Egyháztörténelem. Iskolai használatra (Budapest, 1900)
Ötödik korszak: A keresztény szellem hanyatlásának kora
102 «Ez a királyság a kereszténység pajzsa, általa védve élveztük eddig a békét, ha nyitva lesz az út a barbároknak, a baj mindnyájunkat ér.» Carvajal követét utasította, hogy hozzon létre békét a két hadakozó fejedelem között, a mi azonban a lángbuzgalmú bíborosnak sem sikerült. Mátyás évente 50.000 aranyat kapott tőle. Végre hosszú huza-vona után a congressus kimondta, hogy keresztes hadat vezet a török ellen és ennek költségeire az egyháziak jövedelmeik tizedik, a zsidók huszadik, a hívek pedig harminczadik részét adják. IX. Pius még a pápai állam területén fölfedezett rendkívül gazdag tolfai timsóbányák összes jövedelmét is e czélra áldozta, a mi évente több mint 100,000 aranyat tett ki. Midőn azonban a congressus határozatainak végrehajtásáról volt szó, az európai hatalmak közül alig egyik-másik tett valamit, a legtöbb pedig — különösen Velencze és Francziaország — hátráltatni igyekezett azt. Ily körülmények közt az öreg és beteges pápa egy bámulatra méltó elhatározásra szánta el magát. Ö maga akarta a keresztes hadat vezetni, azt liivén, hogy személyének és méltóságának varázsa majd föllelkesíti az európai uralkodókat is. Különösen alkalmasnak látszott az idő a terv kivitelére, mert a szultán roppant hadi készületeket tett, különösen egy nagy flottát szerelt föl és így a velenczeieknek félniök kellett, hogy tengeri uralmukat az ozmán meg fogja semmisíteni. Most már Velencze is hajlandó volt a háborúra. A haditerv szerint Mátyás királynak északról, Skander bégnek nyugatról, az egyesült flottának pedig a Marmara-tengerről kellett volna a törököt megtámadni. Már a Balkán-félszigetet föl is osztották maguk között, Magyarországnak Bosnia, Szerbia, Oláhország és Bulgária jutott volna egész a Fekete-iengerig. II. Pius nagy költségen flottát építtetett, mely Anconába vitorlázott, hogy ott a Velenczeiekkel egyesüljön, azután az öreg, beteges pápa fölvevén a keresztet, maga is útnak indult oda. Mátyás király ezalatt már meg is kezdte a támadást. Jaiczát bevette. A pápa szentelt kardot küldött neki vitézsége elismerésére. Anconában ezalatt keresztesek nagv tömege jött össze, csak a fejedelmek hiányzottak. Mindenki ellenezte a pápa részvételét, de ő nem engedett, mert személyes jelenlétével akart buzdítani. A nagy fáradság és izgalom azonban a beteges pápát sírba vitte, még halálos ágyán is buzdította a bíborosokat a keresztes háború folytatására. De mivel időközben Velencze kereskedelmi érdekeit a török biztosítván, békére lépett, a hajóhadat le kellett szerelni, a keresztesek eloszlottak, az összegyűjtött 40.000 aranyat Mátyás királynak adták. így megint csak a magyarok és Skander bég maradtak a harcztéren. A pápák legnagyobbszerűbb terveit a keresztény fejedelmek irigysége, önzése és lanyhasága hiúsította meg. Ha a keresztény Európa a pápák szavaira hallgat, mint az első keresztes háborúk idejében, akkor megkímélve maradt volna a barbár török rémuralmától és most nem nehezednék ólomsúlyként az európai politikára a keleti kérdés, mely minden pillanatban lángbaboríthatja egész Európát.