Vasadi Péter: Kenyeret adtál… Prózai Írások (Budapest, 2009)
Magán-ügyek
Pilinszkyt, Sík Sándort, Rónay Györgyöt említette. Ok miben hatottak Önre? A beszélgetésünk elején említette Babitsot, gondolom, vele is szellemi rokonság fűzi össze. Egyik kötetének, a Fahídnak a fülszövegében írja, hogy a versei „elfordulást mutatnak valamitől és odafordulást valamihez. Különbségtételt és azonosságkeresést. ” Azt gondolom, ez nagyon izgalmas kérdés, az elfordulás és az odafordulás. Rónay György írt egy antológiába a verseim elé néhány sort, amiben Illyés Gyulát idézte, hogy a költők csapatokban érkeznek, mint a költöző madarak. És egyszercsak jön itt egy magányos, csapzott ember, ki tudja honnan érkezett, és olyan képeket hoz magával, amelyekben sötét esők és misztikus fények vannak. Rátapintott valamire, valóban egyedül érkeztem és egyedül is mentem tovább. Meg lehet szeretni a magányos sorsot, ha az ember nem lázad és eggyé válik vele. Sík Sándor költészete nem hatott rám, sőt bizonyos finom kritikával illettem. Őt magát viszont nagyon szerettem. Pilinszkynek csodáltam a költészetét, de nem kívántam követni. A Pilinszkyvel való viszonyom mélyen testvéri viszony. Minden sötétségét és világosságát megosztotta velem olyan élességgel, hogy azt elviselni kellett. Rónay Györgytől a szeretetét kaptam, meg az irányítását is, de az ő költészetétől is távol álltam. Nem tudnám megmondani, ki hatott rám, talán a világirodalom. A zene, a festészet. A folyamatos valóság. A költészet nem hat rám közvetlenül. Meg tudnám ítélni majdnem bizonyosan, hogy mi érdemes, mi érdemtelen, de nem hat rám. Említette József Attilát az Eszmélet című verse kapcsán, ez egy fantasztikus kép, amelynek a hatásában azért a Liberátorok meg az egész helyzet, amit mondott, együtt működött. Ha a költészetet vallásnak fognánk föl, akkor József Attila a Keresztes Szent Jánosa. Tőle nem tudok, és 140