Verbényi István - Arató Miklós Orbán (szerk.): Liturgikus lexikon (Budapest, 2001)
Szócikkek
Úrangyala Úr ünnepei Úrangyala (lat. Angelus) • A ferencesek kezdték el esténként háromszor az —*Üdvözlégy Máriát imádkozni, s közben harangoztak. Ez a szokás egyre jobban elterjed a 14. sz.-ban, amikor már reggel, délben és este is harangoznak, és az Üdvözlégy elé három verset mondanak: 1. „Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát és ez méhébe fogadó Szendétektől Szent Fiát” (vö. Lk 1,26-38). 2. „íme, azúr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38), és 3. „és az Ige testté lön és miköztünk lakozék" (Jn 1,14). Ehhez csatolták később egy párverssel a könyörgést: „Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkűnkbe szent kegyelmedet, hogy mi, akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az О kínszenvedése és keresztje által a föltámadás dicsőségébe vitessünk. ” Az ima nagyrészt a Szentírásból vett idézetekből áll, majd a zárókönyörgés bevezet a —»Krisztus-misztériumba. Méltán lett népszerű ima. Különösen a törökveszély idején lett általános, amikor III. Callixtus pápa a nándorfehérvári győzelemért hálaadásként 1456-ban az egész Egyházra kiterjesztette a déli harangszót és az ~ imáját, melyet több helyütt már korábban is végeztek. AM úrfelmutatás • Miután a celebráns a —misében elmondta a kezében lévő kenyér és kehely felett az átváltoztatás szavait, a híveknek felmutatja Krisztus Testét, majd Krisztus Vérét. Kevéssel az átváltoztatás előtt a ministráns csengetéssel figyelmezteti a híveket, ha ez megfelelőnek látszik. Hasonlóképpen csenget a helyi szokások szerint mindkét szín felmutatásakor is (RMÁR 109). A Szentostya és a kehely felmutatása után a celebráns (főcelebráns) térdet hajt, a koncelebrálók mélyen meghajlanak. Nyugaton a 12. sz.-ig a Miatyánk előtt történt az átváltoztatott kenyér és bor felmutatása e szavakkal: „Őáltala, ővele és őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség, mindörökkön örökké”. Erre az ősi —doxológia formájú ~ra a régi feljegyzések szerint „mint a tenger zúgása” válaszolt a nép „Ámen ”-nel. Ez a „kis ~”-nak nevezett forma ma is megvan minden —eukarisztikus imában. A 12. sz.-ban először Franciaországban, majd általánosan az egész Egyházban elteijedt közvetlenül az átváltoztatás utáni Eleinte csak a szentostyát mutatták fel (mint ma is a karthauzi rítusban), jóval később a kelyhet is. Mivel a „csendes” latin nyelvű misében a hívek nehezen tudták követni a szent cselekményt, a ministráns ezt csengetéssel, esetleg harangozással jelezte. Ilyenkor elhallgat az ének, orgona, a hívek letérdelnek és feltekintenek a felmutatott Eukarisztikus színekre (néhol a tiszteletjeleként állnak). * 5. csengő, —harang. AM Úr imája —Miatyánk úrkoporsó • A —szentsír egy változata: kápolnaszerű építmény, benne a halott Krisztus szobra, körülötte a sírt őrző katonák alakjai. A nagyheti szertartásoknál használták. Pl. a gótikus garamszentbenedeki ~ az esztergomi Keresztény Múzeumban. AM úrmutató —szentségmutató Úrnapja • Az ~ Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe. Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, de számos országban, így nálunk is, a következő vasárnapon tartott főünnep. A mise és az Oltáriszentség megalapításának tulajdonképpeni megemlékező napja ugyan a Nagycsütörtök, de mert a nagyhéten lelkünk nem tudja eléggé kifejezni az Oltáriszentségbe vetett hitünk, reményünk, szeretetünk örömét, e célt szolgálja az ~. Hiszen Krisztus megtestesülése nem ért véget földi életében, hanem mennybemenetele után is közöttünk van, kiváltképpen az Oltáriszentségben (vö. LK 7). Az - ünnepi miséjéhez csatlakozik a szentségi —körmenet. —Eukarisztia —Praeorator. BL Úr ünnepei (Keleten) • Az —ősegyház liturgiájának első ünnepe Krisztus föltámadásának napja, a vasárnap volt. Ezt a zsidó „szabbat” után, a hét első napján ünnepelték. A következő sz.-ban Kis-Azsiában már évenként is megünnepelték a feltámadást a zsidó pászkalakoma napján (Niszán hó 14-én). A hosszasan elhúzódó húsvéti idő vitája után végül is ez az ünnep a következő vasárnapra került; s hozzá kapcsolódott egy héttel korábban Jézus jeruzsálemi bevonulásának megünneplése (Virágvasámap). Pünkösd előtt tíz nappal van Jézus mennybemenetelének ünnepe. Krisztus születését a 3. sz.-tól Egyiptomban és a Szentföldön jan. 6-án ünnepelték (—Teofánia), de Alexandriában ugyanezen a napon már a Jordánban megkeresztelt Üdvözítő emlékére tartottak —vízszentelést. Rómában a 4. sz.-ban váltotta fel az Aurelianus császár tiszteletére bevezetett „legyőzhetetlen Nap” (Sol Invictus) ünnepét Krisztus születésnapja, a téli napfordulókor ünnepelt Kará-211 -