VII. évi jelentés a József Ágost Ő Cs. és Kir. fensége védnöksége alatt álló kath. tanonczokat védő egyesület működéséről (Budapest, 1900)
A HETEDIK EGYESÜLETI ÉV. Hetedszer van szerencsénk kegyes pártfogóinknak és jóakaróinknak a keresztény szeretetnek e szép művét bemutatni. Mert valóban a szeretet műve a «Katholikus Tanonczokat Védő Egyesület» működése: szeretet alkotta ezen intézményt, szeretet tartja fönn. Egyesületünk megalakulása óta vallástalan és hazafiatlan, kárhozatos eszmék veszedelmeinek kitett inasfiúk megvédelmezése állandó törekvésünk. E törekvésünkben a magyar társadalom minden rétegéből nyújtanak nekünk segítő kezet. Szeretet által vezetve mindenünnen istápolnak bennünket úgy szellemileg, mint anyagilag. Kegyes pártfogóink között képviselve van a legmagasabb uralkodóház, a főrangú világ, a püspöki kar, a tudományos világ, a székesfőváros ép úgy, mint a hivatalnoki osztály, a papság, az iparososztály, sőt a szegények osztálya is, mely nem sajnál gyér filléreiből néhányat a szeretet oltárára letenni. Hogy mindnyájuknak hálás szivünk elismerését kifejezzük, másrészt pedig beszámoljunk, mire fordítottuk a szives könyöradományokat, kiadtuk Egyesületünk hetedik évi jelentését, melyben a szives olvasó egyesületünknek és az általa fönntartott négy inasotthon működését leírva találja. Sok jótevőnk között első helyen köszönetét kell mondanunk Mailáth Gusztáv gróf úr ő Méltóságának, Erdély lánglelkű püspökének, ki a mellett, hogy anyagilag párt