Zalka János: Szentek élete 2. (Budapest, 1860)
IV. rész - Junius. Szent Iván hava
ban a bölcsészet s tudomány iránti hajlama a bilincsek közt is vigasztalta öt szellemi szabadsága érzetével, s alig hegedtek be sebei, nyugodtan folytatta tanulmányait Ozsébbel. Másfél évi fogsága után Orbán helytartó utódja, Firmilián újra kérdőre vonta Pamfilt két társával együtt, kiknek egyike sz. Válens, a jeruzsalemi egyház ősz szerpapja, a másik P á 1 nevű férfiú vala, ki hite miatt már égő vassal égettetett. Velők együtt vonatott kérdőre az öt szent utas (1. febr. 16, 255 1.) és sz. Por fír, Pamfil egykori rabszolgája, egy deli 18 éves ifjú, kit Pamfil a leggondosabban nevelt, és képezett ki a tudományokban. E jeles ifjú eleinte a bírákat környező néptömeg közt állt; de midőn a helytartó halálra Ítélte a hitvallókat, előre tört, s nagy megindulás közben a halálra ítélt keresztények tetemeikért esedezett, hogy azokat tisztességesen eltemethesse. Azonban a már felbőszült helytartó Porfírt azonnal kínpadra húzatta, gajmókkal marczangoltatta, végre lassú tűzön égettette meg, míg a lelkes ifjú szó nélkül múlt ki. E nagyszerű diadal egyik tanúja vala S z e 1 e u к nevű ép erőteljes férfiú, ki előbb katonáskodván sugár termete, kellemes külseje,roppant testi ereje, feddhetetlen jelleme, és vitézsége miatt törzstisztté lön; de a keresztény-üldözés kitörtekor hite miatt megvesszőztetvén, és a hadseregből elüzetvén, egészen az üldözött keresztények iránti lelki, és testi irgalmasság műveinek gyakorlására szentelte életét. Ezért elfogatott és azonnal feje vétetett. Erre T e о d u 1, a helytartónak, a családhozi hűsége, és ragaszkodása miatt legkedvesebb szolgája, mivel Pamfilt a keresztények békecsókjával illette, a helytartó által keresztre feszíttetett, Valens és Pál pedig lefejeztetett. Ekép 11 hős lelkű keresztény költözött Krisztushoz a mennyei dicsőségbe s Junius 1. — még csak egy hiányzott a kis próféták és apostolok által szentesített tizenkettes számból. És ime midőn e hős hitbajnokok kivívták a vértanúi babért, akkor érkezett Kappadóciából Cezareába egy Julián nevű feddhetetlen életű, rendíthetlen hitű, s a tudományokban jártas keresztény, ki a történtekről értesülvén, tüstént a vesztő helyre sietett a dicsőült vértanuknak még meleg tetemeikhez, s leborulva könnyes szemekkel csókolta meg ereklyéiket. Ezt látván a pogányok, azonnal megrohanták, és Firmilián elibe hurczolták őt. Firmilián máglyára ítélte sz. Juliánt, ki, örvendezve e kitüntetésen, hálát adott Istennek, s vidáman nyugodott el az Úrban. A hős vértanúk testeiket a helytartó négy nap őriztette katonái által, hogy a keresztények azokat el ne lopják, de mivel ez egész idő alatt semmiféle ragadozó állat sem közelített a szent ereklyékhez, az őrök eltávoztak, mire a keresztények, összeszedvén az ereklyéket, tisztességesen eltakarították. 1). Úr Isten! kinek véghetetlen szeretete szent Pamfil vértanút a sötétségből az igaz hit világosságára, és a vértanúi borostyán elnyerésére lelkesítette hős társaival együtt, add, kérünk, nekünk is kegyelmedet, hogy a benned való hitet legdrágább kincsünknek tartván, e hitért élni, és halni mindig készek legyünk sz. Fiad, Urunk Jézus Krisztus által. Amen. Sz. Szék und, Aga pit, és Jusztina vértanuk, Pergola, umbriai város védszentei, A Krisztus utáni második században a keresztény religio magasztos hiterkölcsi elvei e föld valamennyi akkor ismert vidé') Sz. Jeromos, és Oeillier III k. 435 1. nyomán. — Sz. Szék. A gap. És Juszt. Vért. 1*