Zimándi P. István (szerk.): Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember-1969. december Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése (Budapest, 2017)
II. rész: 1966. január-1969. december
ismert családi dolgairól, apjáról, nagyapjáról aki visszakergette Emmi nevű aszszonylányát utált férjéhez, és ezért Emmi vízzel töltött pisztollyal fejbe lőtte magát; arról, hogy féltestvére Gyula teljesen olyan, mint apjuk volt, még külsőre is. Féltestvére négy fiának a sorsa sem szerencsés. Kérdeztem, mik a tervei. „Semmi - volt a válasz. - Befejeztem írói pályámat.” Ezt többször is mondta. Utolsó műve a magnóba diktált 20 lapnyi szöveg Bajcsy-Zsilinszky Endréről, amit átadott Jólesznek, a lektornak azzal, hogy hagyja ki belőle, amit akar, és tegye be a készülő könyvbe. Láttam fényképeket egy frankfurti könyvesbolt kirakatáról: középen Kodolányi Mózesének német fordítása. Egy hónappal ezelőtt a fele elfogyott, állítólag négyezer példányban jelent meg. Jelenleg nem készül külföldön fordítása. A Földindulás békéscsabai bemutatója múlt kedden volt. Volt nála egy kis füzet az ő és a színészek fényképével, az ő és a főszereplő nyilatkozatával, és a rendező kis írásával. Elkértem, nekem adta. „Irodalomtörténeti emlékeid közé akarod eltenni?” - „Igen.” - „Vidd el, majd kérek belőle, ha a másik példányom nem kerül elő.” - „Miért nem mentél le a bemutatóra autón?” (Van neki egy csontszínű Wartburgja.) „Szállodába kellene szállni, és idegen helyen kosztolni” - volt a válasz. Du. 1/2 7-től 8 óráig voltam ott, már lámpát kellett gyújtani. Elnézést kértem, hogy olyan sokáig maradtam. Megnyugtatott, örült, hogy ott voltam, és ezt úgy mondta, hogy el is lehetett hinni. Szóba hozta, hogy Németh László szokása ez: „Csak öt percre jöttem, nem ülök le” stb. Egész idő alatt semmivel sem kínáltak. Hívott, látogassam meg Akarattyán. Szabadkoztam: „Hátha meggondolod magad, és írsz, és Te nyáron szeretsz írni, dolgozni, akkor meg zavarnálak.” Erősítette, hogy befejezte írói pályafutását, már csak olvas. Kapacitált, hogy olcsó az utazás, 33%-os kedvezménnyel, és minden vonat megáll Akarattyán. Én: „Nem teszek ígéretet, de lehet, hogy egyszer leruccanok.” Ő tréfásan: „Ezt szeretem benned, hogy nem ígérsz semmit, de azt megtartod." - Megköszönte a gyógyszert, amikért közbenjártam, és elbúcsúztunk, megcsókolva egymást. A szokottnál kisimultabbnak láttam az arcát, és a szokottnál jobb hangulatban találtam, kiegyensúlyozottabbnak. De a békéscsabai Jókai Színház reklámfüzetjében megjelent kis fényképe nekem nem tetszik, ez nem ő, nem hasonlít rá. Ezt meg is mondtam neki. Azt is említette még beszélgetés közben, hogy elérkezik még a József Attila revíziója, mert most sok mindent nem szabad megírni. 1966. május 20. péntek. Du. 5—7-ig a Fészek Klubban. Kosztolányi-est a Pen Club rendezésében. Először Kéry László tartott bevezetőt. Elmondta Kosztolányinak a Pen Club elnökségéről való lemondásának történetét, 1931-ben, amikor Berzeviczy, Herczeg és mások manővere nyomán Berzeviczy lett a Pen Club elnöke. Felsorolta Kéry, ki mindenki lépett akkor ki a Penből „a baloldali írók" közül, és Kodolányit is megemlítette. Sőt ismertette Kodolányi cikkét - ha jól emlékszem a Pesti Naplóban - Kosztolányi mellett, Berzeviczyék ellen. Ebben a cikkben ilyesmit követelt - 1931-ben! -232