Zimándi P. István (szerk.): Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember-1969. december Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése (Budapest, 2017)
I. rész: 1952. szeptember-1965. december
szonya volt tulajdon édesanyjával. - Mauriacot nem szereti (épp a Viperafészket olvasta), mert nincs humorérzéke, és komolyan veszi az életet. Jucka: „Hát Te is komolyan veszed az életet.” Kodolányi először hallgatott, aztán: „Én csak a halált veszem komolyan, az nagy dolog." - Illyés Gyula azt mondta neki a forradalomról: szükséges volt, igen nagy és szép volt, következményei még le sem mérhetők, de meglesznek. - Átadtam Kodolányinak az Irodalomtörténet számát a Péterfy-cikkemmel (Az utolsó év). Szidott, hogy miért nem dolgozom a Péterfymonográfián. 1958. február 20. csütörtök. Du. 5-re mentünk Gyurkával Kodolányihoz. Előrementem e szavakkal: „Szervusz, János bátyám, elhoztam Rónay Gyurkát.” Nagyon örült. Gyurkát átölelte, megcsókolta. Aztán több mint egy óráig elbeszélgettek, de főleg Kodolányi beszélt. Elmondta többek közt, hogy Béládi és Szombathelyi lent voltak nála Akarattyán, hogy a Móricz Zsigmondról írt könyvéből hagyjon ki, ill. írjon át bizonyos dolgokat. Mikor azt kérték, ne írja meg, hogy József Attilát kizárták a pártból, éktelen dühbe gurult és ordított. Ő azért lépett be diákkorában az illegális kommunista mozgalomba, hogy végre megírhassa az igazat, és most a proletárdiktatúra idején nem szabad megírni az igazat. Végül is abban állapodtak meg, hogy azt fogja írni: „kitaszították” József Attilát. Ki kell hagynia továbbá a kolozsvári Korunkban megjelent cikkét a marxista irodalomról, amelyre Gergely Sándor válaszolt. Az Esti Hírlap tegnap azt írta, hogy a Szép Zsuzskából Kodolányi filmet ír. Erről: Két éve szerződést kötött, de nem tudta megírni betegsége miatt, majd a Néphadsereg Színház igazgatójának, Magyar Bálintnak a felesége segítségével megírja. A Pogánytüzet is átírja a pécsi színház számára. Mínusz 2 °C egész napi hószállingózással. 1958. február 21. péntek. Du. elvittem Kodolányihoz Gelléri Andor Endre önéletrajzát {Egy önérzet története, R. Gyurka példánya), kérte, szerezzem meg. A Vigilia most megjelent számát is otthagytam, ragyogó versek vannak benne Rónay Gyurkától Szabó Lőrincről. Gyurka rokonszenvesnek találta Kodolányit, utóbbi meg Gyurkát magasztalta, mikor ma ottjártam. Van valamilyen villamos írógép, aminél a betűket nem leverni kell, hanem gyönge érintésre a villamosáram veri le. Ilyent próbálnak majd szerezni Kodolányinak. Kodolányi szerint lesz valami kompromisszum a nagyhatalmak között, és akkor húsz évig nyugodtan élhetünk. 1958. február 26. szerda. Délután meglátogattam Kodolányit. Már ott találtam a lányát, és később megjött a két Vujicsics testvér, Sztoján, az irodalomtörténész, és Tihamér, a zeneszerző. Jó humorú fiúk, főleg Sztoján. Ajándékot is hoztak, és amikor átnyújtották, Kodolányi évődve jegyezte meg: a hűbéres szerbek hódolati ajándéka a magyarság-162