Zimándi P. István (szerk.): Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember-1969. december Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése (Budapest, 2017)
I. rész: 1952. szeptember-1965. december
javul az állapota, otthon sem jobb: „Az a nagy magány!” Alaposan megvizsgálták, „Franciska” is, az orvosnő. Jól bánnak vele, figyelmesen. „Olyan látszata van, mintha tisztelnének.” Szóba került, hogy most lesz 60 éves, a veje egy Tokaji György nevű újságíróval szeretné összehozni, ez a Magyar Nemzetben írna róla. Kodolányi nem volt hajlandó kötélnek állni, de lehet, hogy később meggyúrták, én hamarabb eljöttem. Kodolányi azt mondta, hogy nagyon szívesen venné, ha a Vigilia megemlékezne a 60 évéről, és most jönne a Tótfalusy cikke. Azt mesélte, hogy a balatoni írói héten annak idején egymásnak ugratta Mécs Lászlót és József Attilát ezt a témát vetve föl: lehet-e katolikus egy ateista. Ezen egész éjjel vitatkoztak. 1959. január 29. csütörtök. Most olvastam el Kodolányi Zárt tárgyalását Nem csodálom ezek után, hogy a kommunisták olyan ádázul gyűlölik. 1943-ban jelent meg. Hogy valaki tizenöt évvel ezelőtt ilyen tisztán megírja a kommunizmus lényegét, az bámulatos. Ha külföldi ember írta volna, milliós példányban terjesztetnék az amerikaiak. Juckával beszéltem telefonon: Mihályfi, a Magyar Nemzet szerkesztője lefújta a Tokaji-cikket, de apja erről nem tud, azt hiszi, ő az, aki nem akarja a megjelenését. Kodolányi fia, Jankó valami miatt összekülönbözött Béládival, a Magvető Könyvkiadó egyik vezetőjével. Hogy mi volt, azt még nem tudom, csak azt, hogy Béládi kidobta. Béládi nem meri kiadni Kodolányi műveit, amellett falaz a Kiadói Főigazgatóságnak. Amit az nem engedélyez, azt úgy tünteti föl, hogy ő nem akarja kiadatni. Ez viszont bátorság Kodolányiékkal szemben. Az biztos, hogy Jucka a tárgyalásaiban nem diplomata, nem simulékony. 1959. január 31. szombat. Tegnap délután elvittem a kis Kozocsa Sanyit Kodolányihoz. Először szemrehányást tett, de nem komolyan, a késésért, aztán kimentünk a folyosóra, mert új szobatársat kapott, egy depressziós beteget. A karomba kapaszkodva ment. Mikor leültünk, tárgyilagos hangon, szenvedélymentesen és röviden azt mondta, hogy szomorú dolog történt a Magvetőnél. Béládi nem akarja kiadni A vas fiait. Fia ezért azt mondta Béládinak: „Miklós, te olyan vagy, mint Hitler, csak addig érvényes egy szerződés, ameddig neked tetszik, aztán meg csak papírrongy és felrúgod.” Béládi erre megdühödött, és kidobta a fiát. Most a szerzői jogvédő irodának adják át az ügyet orvosi bizonyítvánnyal, melyben az lesz, hogy Kodolányi egészségi állapota nem engedi meg a személyes tárgyalást. Ennek ellenére mondtam: „Miért nem Te tárgyaltál Béládival?" Azt felelte: „Nem mer velem tárgyalni.” Aztán azt mondta, hogy Szombathelyi szerint nem őszinte ember Béládi, és háromszínű, nem is kétszínű. Kesernyésen jegyezte meg Kodolányi, hogy ez a nemzet ajándéka a 60-ik születésnapjára. Mire mi mondtuk: „Az a nemzet, akik egy nap alatt szétkapkodják a könyvedet.” Utána egészen jókedve lett, rég nem láttam ilyen jó hangulatban. Anekdotákat mesélt, főleg Terescsényiről és Erdélyiről. Hogyan sakkoztak, hogyan veszeked-177