Zimándi P. István (szerk.): Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember-1969. december Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése (Budapest, 2017)

I. rész: 1952. szeptember-1965. december

cse, hogy a lift nálunk jó. Azt mondja Kodolányi, hogy most rosszabbul érzi ma­gát, mint tavaly ilyenkor. Pontosan öt órára érkeztek, amint ígérték. Az ablakon lestem rájuk, és rögtön leszaladtam. Kodolányi a fa karszéket választotta a fotel és sezlon helyett. Kis sört ivott, en­ni alig evett, és feketekávéból is csak egy kis pohárral ivott. Kék tréningruhába volt öltözve, sapkával, bottal. Mondta, ne haragudjak, hogy így öltözött csak, de neki nehéz nyakkendőt kötni stb. Természetesen örültem, hogy egyáltalában el­jött. A fia és veje eléggé szótlanok voltak, jóformán csak mi ketten beszélgettünk. Érdekesebb téma nem volt. Említésre méltó talán leginkább az, hogy elmondta, mennyire nem szereti a karácsonyt, a karácsonyi ünnepkört. A jövő karácsonyt Akarattyán akarja tölteni. Húsvétot szereti és a pünkösdöt. Gyerek nélkül nem ka­rácsony a karácsony. Juckának pedig nem lehet gyereke. Mint egy gyerek pa­naszkodott, hogy Lőrincze azt mondta neki, ne írjon nyelvvédő cikkeket, mert ő kénytelen lesz vitatkozni vele. „Hát Kosztolányinak szabad volt nyelvészeti cikket írnia, nekem meg nem?” Németh Lászlónak az Utazás c. drámarészletéről, mely a Népszabadságban jelent meg, rossz véleménye van. Németh legjobb regé­nyének a Gyászt tartja, ez még az Iszonynál is jobb. Hét óra felé már elmentek, mert 1/2 8-ra jön hozzájuk az orvos, aki ultrahang­gal próbálja gyógyítani. Virágvasárnap utazik le Akarattyára. A lifttől az utcaajtó­hoz vezető lépcsőfokokon át ketten segítették, a fia és a veje. 1962. április 23. húsvéthétfő. 13-án voltam búcsúlátogatáson Kodolányiéknál, mert 15-én virágvasárnap visz­­szautaztak Akarattyára. Meséli, hogy egy balatoni írói összejövetel alkalmával összeveszejtette József Attilát Mécs Lászlóval, ezt a „sátáni” problémát vetvén közibük: „Lehet-e egy ateista jó katolikus.” Azt mondja, hogy hajnali négyig vitat­kozott a két költő. Ő Nagy Lajossal aludt egy szobában, ahova behallatszott a vi­ta. - Meghívott Akarattyára, de nem hiszem, hogy elmegyek. Időm sincs, pén­zem sincs. Most 13-án „csak komoly tárgyról beszélgettünk”. Főleg az ifjúság érdekli, a mai ifjúság, mely - az ő tapasztalata szerint - kiábrándult és nem hí­ve a rendszer ideológiájának. Közösségi nevelést kaptak, de nem közösségi em­berek. 1962. október 14. vasárnap. 8-án megvettem Kodolányi Julianus barátkái. Most jelent meg, ezúttal hatodik ki­adásban, 32 ezer példányban. Utószót is közölt hozzá, részleteket leveleiből, amiket 1938-ban írt feleségének Helsinkiből. Egyikben azt írja, hogy Oroszor­szággal kellene szövetségre lépni. Félek, hogy ez a kitétel sok hívét el fogja riasztani. Népszerűsége csökken: a Fellázadt gépek még most is kapható. Ró­nay Laci szerint a címe miatt. 1962. november 18. vasárnap. Az elmúlt hét elején Gellérttel együtt elmentünk Kodolányiékhoz. Ma két hete jött fel Akarattyáról. Mikor bejelentettem magunkat telefonon, hozzátettem, hogy 212

Next