Zimándi P. István (szerk.): Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember-1969. december Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése (Budapest, 2017)
I. rész: 1952. szeptember-1965. december
Egészségére szokás szerint panaszkodott. Azt mondja, hogy fokozatosan bénul. De azért dolgozik, magnóval. Míg Pesten van, délelőttönként tíz órakor megérkezik legnagyobb unokája, ő kezeli a gépet, és Kodolányi bemondja a magnóba. Utána azt lehallgatják, és egy tisztviselőnő legépeli, majd Juckához kerül a kézirat, és átjavítja, ha kell. Az önéletrajzán dolgozik. Kiadják az Elsüllyedt világot. Azt akarja egy kötetbe összefoglalni, és a most készülő kötet lesz a második kötet. Sok mindent elmond most, amit az Elsüllyedt világból kihagyott. Pl. ottlétem idején éppen József Attiláról beszélt a magnóba, saját állítása szerint épp aznap annyira meghatódott az emlékektől, hogy sírva fakadt. Egyébként kedvvel dolgozik, a napi 3-4 órás átlaggal. Azt monda, ezt úgy írja, mint az utolsó könyvét. Már készíti a végrendeletét. A temetésére vonatkozólag ez a kívánsága: Kenésén akar pihenni, „a magyar parasztok között”. A sírnál nem lehet jelen, csak a pap, a felesége és a két gyermeke. Az ő sírjánál ne hazudjanak össze mindenfélét! Januárra jön ki a Boldog Margit. Nemigen kellett változtatni rajta. Úgy osztja be könyvei kiadását, hogy ne sújtsák nagy adóval, mert egy bizonyos összegen felül igen nagy az írói adó. A Baranyai utazás, mind a kettő egy kötetben, a közeljövőben jön ki. A megjelenést késlelteti a bevezetés sorsa. írt hozzá ugyanis egy fejezetet, ami nem tetszik illetékeseknek, nacionalistának tartják. Ő viszont szeretné közölni. Azt mondták, hogy inkább közük valamelyik folyóiratban, de ne a könyvben legyen meg. Most nem tudom, végül is miben állapodnak meg. Az Új írás egyik szerkesztője, bizonyos Tóth János felkereste Akarattyán Kodolányit, és visszaadta neki beküldött kéziratát. írást kértek tőle közlésre, és ő a nagy Júdás-regény utolsó fejezetét adta nekik: Júdás halála stb. Kodolányi így magyarázta: azt írta meg benne, hogy Júdás az első egzisztencialista, vagyis aki tudatosan elfordult Istentől. A kéziratról kisütötték, hogy antiszemita. Ezekben az antiszemita vádakban a főkolompos Kodolányinak volt iskolatársa és barátja: Fáy Árpád, a Nagyvilág szerkesztője. Ő akadályozta meg azt is, hogy a Jehuda bar Simon megjelenhessen a novelláskötetben, mert „antiszemita”. Én kétszer is elolvastam ezt a kisregényt, de hogy mi benne az antiszemita, nem tudom. Az Új /Vashoz beküldött kézirat ügye Aczél Györgyhöz is eljutott, ő is ellenezte a megjelenést, de megkérte az embereket, hogy Kodolányinak ezt ne árulják el. Ő azonban megtudta. Az Élet és Irodalomban, 1963. augusztus 10-i számában Barátaim az állatok с.-en megjelent ugyan Kodolányinak egy kis írása kutyatörténetekkel, egyébként azonban eléggé mellőzik őt. Pl. a nyár folyamán egy hosszú, csaknem kétórás adás volt a Balatonról a rádióban. Illyés Gyula vezette, és felvonultatta a Balaton mellett élő összes valamirevaló írót, művészt, Németh Lászlót stb., de Kodolányiról egy szó sem esett, pedig ő 1938 óta lakik ott, tehát 25 éve. - A héten harmadmagammal a hivatalból egy operált kolléganőnknél voltunk látogatóba, Zsokénál. Ő mesélte, hogy meg fogják festetni a nagyobb élő magyar írók képét egy galéria számára, és a felsoroltak közül Kodolányi neve hiányzik. Zsóka most írni akar az illetékeseknek, hogy mért hagyták ki Kodolányit. Nekem az a titkos gyanúm, hogy antiszemita hírbe került, és ez az oka minden mellőztetésének. 215