Zimándi P. István (szerk.): Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember-1969. december Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése (Budapest, 2017)
I. rész: 1952. szeptember-1965. december
Szóba került még Kodolányinál Rónay Gyurka, Gellért, XXIII. János. Gyurka új regényét jónak, „bátor’’-пак tartja. Ha ezen az úton halad Gyurka, akkor majd fog tudni nagyot alkotni. Gellértről nagyon szépen nyilatkozott, kiegyensúlyozott, megnyugtató embernek tartja, aki a püspöksége körüli négyéves huzavonát bizonyára lelki fölénnyel és derűvel szemléli. János pápát nagyon megszerette, nagy elismeréssel beszélt róla. - Egy kisebb vitafélével kapcsolatban mondta: „Én se vagyok szépíró, hanem közlő vagyok." A szót jól megjegyeztem. 1964. január 2. csütörtök. Itt járt Brudy Zsuzsa követségben Mécs Lászlótól. Elmondta, hogy Kodolányi a Jelenkor 1963. évi 11. számában Mécsről nem éppen hízelgő dolgokat írt. (Azt a bizonyos ateista-katolikus vitát írta meg József Attilával.) Ezek Mécs szerint nem felelnek meg a valóságnak. Most Ottó Ferenc biztatására cáfolatot akar írni Mécs, vagy ő maga, vagy Rácz Pál révén. Lebeszéltem. Elegánsabb, ha nem reflektál rá, csak felhívná a figyelmét. B. Zsuzsa szerint Mécs azt mondta: nem is tudta, hogy József Attila az, akivel beszélt a Kodolányi említette szárszói összejövetelen. 1964. január 3. péntek. Meg akartam venni a Jelenkor 11. számát. Elfogyott. „Valami volt benne - mondta az elárusító minden példány elfogyott.” 1964. január 17. péntek. Gellért írt a Mátrából, csütörtökön érkezik, és hétfőn, 27-én el akar menni Kodolányihoz és Rónay Gyurkához. Gyurkáéknak hétfőn-kedden hangversenyük van, így vele is, János bácsival is szombatra, 25-re beszéltem meg a látogatást telefonon. K. János bácsi panaszkodott Gyurkára, hogy nem folytatta vele a baráti kapcsolatot, és hogy nem helyes az az út, amelyen jár. Hogy mi ez az út, nem árulta el. Mondtam neki, hogy továbbra is ragaszkodom hozzá is, de Gyurkához is, külön-külön mindketten derék emberek, sajnálom, hogy elválnak útjaik. Természetesnek mondta, hogy Gyurkához ragaszkodom. Kíváncsi vagyok, mik a panaszai. 1964. január 18. szombat. Megvettem Kodolányi Baranyai utazását., mert az enyémet leküldtem öcsémnek karácsonyi ajándékul, számítva arra, hogy a szerzőtől úgyis kapok tiszteletpéldányt, mint eddig is mindig. Most azonban közölte velem, hogy nem tartott fenn számomra ilyen sokáig példányt. Mondta, hogy majd felhajtanak valahol egy kötetet, mert már nem lehet kapni. Minden nehézség nélkül kaptam az első könyvesboltban. Egy jó barátom, aki meggyőződéses kommunista és intelligens ember, mondta nekem, amikor elolvasta a Baranyai utazást: „Csalódtam Kodolányiban. Minek köll neki hízelgő mondatokat tenni bele a rendszer javára? Ezt tőle senki se követeli.” 216