Zimándi P. István (szerk.): Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember-1969. december Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése (Budapest, 2017)
II. rész: 1966. január-1969. december
regényre nem mer vállalkozni. Azt ígérte, esetleg nyáron megkísérli. Majd meglátjuk. Vettem két példányt a Visszapillantó tükörből, ajándékba adom, az egyiket Alisznak, a másikat Szabó Palinak, hálából, hogy ápoltak. 1968. január 28. vasárnap. Az este Rónay Gyurkáéknál voltam. Ott fogtak vacsorára is, és 1/2 6-tól majdnem 1/2 12-ig beszélgettünk mindenféléről. Kodolányiról röviden esett szó: Gyurka megkérdezte, megjelent-e már a visszaemlékezéseinek új kötete. Kissé ingerült hangon beszélt arról, amit János bácsi annak idején az italos Mécs és József Attila vitájáról (ateista katolicizmus lehetősége) beszélt, ill. írt valamelyik folyóiratban. Mondtam, a kötetben ez már nem így jelent meg. Mintha Gyurka nem nagyon szeretné Kodolányit. Pedig Mécsről sincs valami nagy véleménye, se az emberről, se a verseiről. 1968. január 31. szerda. P. Imre jan. 27-i dátummal értesített Bécsből, hogy még aznap föladják a Kodolányi János bácsinak kért orvosságot. Ma délelőtt nálam járt Fényi Ottó, és azzal a meglepő hírrel jött, hogy a levéltárban odament hozzá egy civil kutató - neve nem lényeges, nem is mondta meg -, és megkérdezte tőle, igaz-e, hogy Belon Gellért az egyik templomban „visszavette”, illetve lebonyolította Kodolányi Jánosnak a katolikus vallásba való visszatérését. A dolog úgy került szóba, vajon ott volt-e Belon Shvoy püspök temetésén Székesfehérvárott. El nem tudom képzelni, hogy szivároghatott ki az ügy, ha némileg tévesen is („templomot" említett), amikor sem én nem szóltam senkinek se, és tudtommal Gellért se. 1968. február 8. csütörtök. Már egy hete készülök felhívni János bácsit, hogy elszámoljak neki Imre leveléről, de valahogy mindig elmaradt. Ma délelőtt aztán fölhívtam, de elkéstem a híremmel. Kiderült ugyanis, hogy már ő is fel akart hívni az este, de náluk volt az orvos, és beoltotta az egész családot influenza ellen. A kért orvosság ugyanis már megjött, a vámhivatal már értesítette őket, csak még az illetékes egészségügyi hatóság jóváhagyása hiányzik. Kissé elbeszélgettünk. Egészsége nem éppen a legjobb. De azt mondja, annak ellenére, hogy magatehetetlen, úgy etetik kanalanként, nemegyszer előfordul vele, hogy határozottan jól érzi magát, kiegyensúlyozott. Most próbát tett pár napig, nem vette be azt az Imre által küldött orvosságot, ami a kezének bénaságán kell hogy segítsen. Sürgősen fogja megint szedni, mert katasztrofális lett az állapota. Elmondtam neki, hogy Alisz és Szabó Pali nagyon dicsérték a Visszapillantó tükört. Alisz alig tudja letenni, ha olvasni kezdi, Pali pedig a legnagyobb könyvek között emlegeti, különösen a Szabó Dezsőről írt részt magasztalta. Mindez az öregúrnak jólesett, mert azt mondja, lektora nagyon pesszimista volt, 267