Zimándi P. István (szerk.): Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember-1969. december Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése (Budapest, 2017)
II. rész: 1966. január-1969. december
dett be. A nyár végén volt a felvidéki „csontkovácsnál”, és azóta elég jól van a vállával, estére éppen az Operába készültek Juckával. Tildi erősen lesoványodva fogadott, még nincs egészen rendben. János bácsi szobájából a kredencet kirakták, és János bácsi rekamiéja folytatásaképpen állították oda be a felesége rekamiéját. Tildi azon üldögélt egész idő alatt. Bizony, erősen látszott rajta még a betegség, már ő sem a régi. János bácsi egészségi állapota változatlan, szellemi frissessége kifogástalan, ellenben a három órán keresztül, amíg ott voltunk, ömlött belőle a panasz. Ijesztőnek tartja az általános politikai helyzetet, az ifjúság lelkiállapotát, de főleg a maga mellőzöttségét fájlalta. Felpanaszolta, hogy teljesen elfelejtették, kritikát nem írnak róla, pedig várja; nem baj, ha kifogásoló kritikát is, de vegyék észre, hogy él, élt és írt. A Kortársba Aczél György tervezett a 70-ik évében járó Kodolányiról bő ismertetéseket, megbukott a terv. Egy cikket küldtek be róla - az ő emlékezete szerint az Irodtört. Közleményekbe -, a kéziratot „elvesztették” stb. stb. Egy képpel fejezte ki magát: úgy érzi magát, mintha egy üvegbura alatt lenne: se őhozzá nem ér el a szó, se őt nem hallja meg senki. El is ragadtatta magát: Ha más népbe született volna bele, most elfogadott író lenne, muszáj volt neki „ebbe a szar népbe” beleszületni? Gellért vigasztalgatta, hivatkozott: a Julianus baráfoó\ mennyiszer merített magának erőt, továbbá, hogy második kiadásban is kiadják a műveit. Én is próbáltam vigasztalni: bárhogy bánnak is vele most, a művei mégis részei maradnak mindenkorra a magyar irodalomnak. Panaszkodott, hogy Hegedűs Géza a Gilgamesről szóló rádiójátékában plagizálta az ő Új ég, új föld c. könyvét, de Kodolányi nevét meg sem említi, továbbá, hogy a rendező Keresztury Dezső Madách Mózesének átírásában alapul Kodolányi Mózesét vette, ezt sem említették meg, de jóleső érzéssel állapította meg János bácsi, hogy a Mózes főszereplője, Sinkovits Imre színész egy interjú alkalmából elmondta, mennyit tanult Kodolányi könyvéből. Sok mindenről volt még szó a három óra alatt, de már csak azt említem, hogy felpanaszolta: meghamisítják József Attila alakját, és elmondta, hogy Haraszti Sándor kommunistának József Attila ezt mondta egy alkalommal a kávéházban: „Szarok a pártodra.” Nyolc óra lett, mire elbúcsúztunk. Előbb Gellért csókolta meg az arcát, aztán én. Béna ujjú kezével gyöngén fogta meg a kezünket. Kért, ne feledkezzek meg róla. Lelkierőt kívánva neki búcsúztam. 1968. november 25. hétfő. Feladtam a könyvesboltban Hugó részére Rómába a Pogány tüzeket Remélem, karácsonyra megkapja. Egy példányt félretétettem Alisz húgomnak karácsonyi ajándékul. (16 ezer példányban jelent meg, két kötetben, 860 lapon, ára 52 Ft.) 1968. december 2. hétfő. Szombaton, nov. 30-án délelőtt jártam János bácsinál, hogy átvegyem a Pogány tüzek tiszteletpéldányát. Előzőleg pénteken este bejelentettem magam. Másfél órát voltam náluk. 280