Zimándi P. István (szerk.): Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember-1969. december Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése (Budapest, 2017)
II. rész: 1966. január-1969. december
„Mi lehet az oka annak, hogy Kodolányi János hetvenedik születésnapját úgy agyonhallgatták? Az ÉS-ben volt egy eldugott kis cikk, a rádióban egy kitűnő műsor, azonkívül sehol semmi. Se kormánykitüntetés, se megemlékezés a napilapokban, pesti és vidéki folyóiratokban. Most, amikor még kevésbé tehetséges írókat is megtömjéneznek cikkekben még 50-ik, hatvanadik születésnapjukon is. És főleg az foglalkoztat: miért van az, hogy szűkebb pátriájának irodalmi folyóirata, a Jelenkor egy sorral sem emlékezett meg róla? Központi utasítást kaptak? Mi lehet az oka? Hiszen a megemlékezést igazán indokolta volna egyrészt Kodolányi írói nagysága, másrészt a sokat emlegetett »szocialista humanizmus« is, hiszen beteg ember évek óta, szinte úgy etetik már kezének bénasága miatt, ujjai bénasága miatt. Bizonyára érzékenyen érinthette ez az agyonhallgatás, hiszen amúgy is érzékeny természetű. Hálás lennék, ha pár sor választ kapnék, e célra mellékelek válaszbélyeget.” 1969. május 13. kedd. Kánikula. Gellért fent van. Ma délután Dienes Valériától Kodolányiékhoz ment. Vali nénit megkérte, hogy az ő otthoni (miskei) öregeinek az öregek napjára üzenjen valamit, és ezt az üzenetet magnóra vette. (Vali néni 90 éves! Gellért minden évben egy napon öregek napját tart Miskén. Előtte meglátogatja a falu összes öregjét, majd egy vasárnapon mindegyikük eljön a templomba, a betegeket fekvőhelyükkel együtt elhozzák, megmisézik nekik, és egy kis programot csinál nekik.) Vali néninek Gellért a végén megmondta, hogy tőle Kodolányiékhoz megy, üzenjen János bácsinak is valamit. Vali néni megtette: „Kedves Kodolányi!” stb. Gellért lepörgette a magnószalagot János bácsinak. Sírt ő is, Tildi is. Végül János bácsit is beszéltette Gellért az öregségéről, betegségéről, és ezt is magnóra vette. Gellért szerint nagyon reálisan, szépen beszélt, bár szabadkozott. A magnót Márta már levitte Miskére, így én nem hallhattam. Megegyeztünk, hogy az érettségi találkozónk alkalmával pár napra lemegyek Miskére, és akkor leadja nekem is, és meg fogom próbálni gyorsírással leírni. Elmondta János bácsi Gellértnek, hogy ő most olyan neki, mint ifjúkorában Csikesz volt. Csikesz vitte a protestáns egyházba, és most Gellért vitte vissza a katolikus egyházba. Elmondták a fiatalokkal való rossz kapcsolatukat is, amely szerintük már nem is fog javulni. Juckára nem panaszkodtak, csak vejükre. Elmondta még János bácsi Gellértnek, mit mondott József Attila, amikor kizárták a pártból. Gergely Sándor megpróbálta megmagyarázni József Attilának, hogy miért zárják ki a pártból, de a költő félbeszakította: „Menjetek az anyátok valagába, le vagytok szarva.” János bácsi önszántából megnézte Gellért tenyerét. Meg volt elégedve, és hozzátette, hogy Pista keze (mármint az enyém) a múltkor megijesztette, mert aszerint közel voltam a halálhoz. 1969. május 14. szerda. Kánikula. 33 fok! 292