Zimándi P. István (szerk.): Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember-1969. december Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése (Budapest, 2017)

I. rész: 1952. szeptember-1965. december

1955. február 16. szerda. Az emberek félnek, hogy háború lesz, egyébként nagy a csönd. 1955. március 9. szerda. A Szabad Nép közölte a Pártvezetőség nyilatkozatát Nagy Imréről és a júniusi programról. Lényege: Nagy Imrét jobboldali elhajlónak tartja, a júniusi programot azonban helyesli. (Ez a kettő persze ellentmond egymásnak.) Ma láttam először a kirakatban Kodolányi új elbeszéléskötetét. Címe: Éltek, ahogy tudtak. Szép, vaskos kötet. Ára 40 Ft. * Akarattya, 955. március 10. Kedves Pistám! Megint álmatlanul töltött éjszaka után ülök írógép elé, fáradtan, levertem Tete­jébe egy kellemetlen alak jelentette be táviratilag a látogatását mára, tőlem távol álló, erőszakos, rosszakaratú, tehetségtelen s példátlanul buta dilettáns, József At­tila egykori sógora, József Jolán volt félje, akivel a régi időkben ismerkedtem meg a kávéházban, Attilával folytatott sakkjátszmáink közben. Eddig elkerült, most nyilván azért mutatkozik, mert megjelent a könyvem. Dühös vagyok, s min­den rosszra elkészültem. Egyszerűen táviratozik, hogy a reggeli vonattal jön, nem tárgyalja meg előbb levélben. Adjak neki ebédet, egész napomat fecséreljem el. Bizonyos, hogy ezt a levelet is félbe kell majd hagynom. Először is, hogy el ne feledjem: a Bika kéziratáért ifjú barátod bármikor elme­het a lányomhoz, ha netán nem volna otthon, a háziak odaadják neki. Tovább: hálás köszönet az írod. Újságokért s a könyvjegyzékért. Igen érdeke­sek az Általad megjelölt írások, s a legnagyobb zűrzavart mutatják. Ugyancsak erre vall Nagy Péter cikke a népi írókról (Juhász Géza megleckéztetése), s a vele merőben ellentétes Bölöni-cikk. Bölöni ugyanis éppen azt állítja, amit Nagy P. ta­gad: hogy ti. az irodalom „kapuőrzői” ún. baloldali elhajlók. Hogy most Bölöni mit mond a friss párthatározat elhangzása után, nem tudom. Egy finom pletykát nem hallgathatok el. Molnár Miklóst valóban kihajították az írod. Újság szerkesz­téséből, s ő napokra eltűnt, még szokott espressójában sem mutatkozott, hanem térdét összeverve nyalta sebeit. Eközben új szerkesztő után néztek, de senki sem vállalta, így az akvirálás nem sikerült. Visszahívták tehát Molnár Miklóst, s min­den maradt a régiben. Ezek voltak a Benjámin-vers meg a Déry-cikk utórezgései. Déryt régóta tehetségesnek tartom, nem is lehetett látni hajdan a komm. írók tár­saságában. Nehezen fér meg a „vonal”-ban. Illyés Gyula okos fiú: egy hónappal meghosszabbította párizsi tartózkodását. Ott várja meg, amíg a rázós szekér egy kissé egyenletesebb talajon halad megint. Tehát, igen, megjelent a könyvem. Tekintélyes, vaskos és nagyon kemény könyv. Várj egy kis türelemmel, amíg elküldhetem. Folyton esik az eső, derékig ér a sár s a posta messze van. Mindezeknél fontosabbnak tartom azonban a Péterfy-tanulmány döntő kérdé­seinek megoldását. Múltkori levelemben találgattam, nem kell végérvényes dön­87

Next