Zimándi Pius: Kódexirodalmunk és a társadalmi kérdések (Budapest, 1940)
304 ZIMÁNDI PIUS Előtte barátokat szerez; paradicsomban utat készít, örök haláltól megszabadít, itt és örökké megajándékoz. Terjedelme korlátlan kell hogy legyen : ellenségre épúgy ki kell terjeszkednie, mint jóbarátokra, rossz emberekre csakoly mértékben, mint jókra. Az egész alamizsnálkodás centrális gondolata: Krisztust teszed vele adósoddá, Ő idő betelvén, megadja neked (IX. 211.; X. 300—301.). Megható példákkal illusztrálja kódexirodalmunk, hogy az Úr viszonozza az alamizsnálkodást. Sziénai Szent Katalin életében olvassuk, hogy egy alkalommal egy kisded ezüst kereszten kívül nem volt neki mit adnia. Ezt nyújtotta át az ínségben szenvedőnek. Éjjel megjelent neki Krisztus Urunk ugyanazzal a kereszttel, de már drágakövek ékesítették az ajándékot. Máskor egy mezítelen koldusnak odaadta öltözékét, rajta csak egy szál ruha maradt. Rákövetkező éjjel megjelent neki az adott öltözetben az Úr Jézus, és Katalint megajándékozta egy, az oldalsebéből kivont ruhával, mely mások számára láthatatlan volt. Föladta rá, és a Szent ettől kezdve sosem fázott, még a legnagyobb hidegben sem : «mely ruhával akármely ember ruháztassék, minden ártandó hidegtől megótalmaztatik mindaddég, mígnem dicsőségvei és tisztességvei ő idejében megruháztatik az haláltalan ruhával mennyeknek országában» (X. 117—120.). — Szent Gergelyhez Isten angyala ment kéregetni szegény ember képében egy napon háromszor egymás után. Harmadszorra már kifogyott pénzéből, egy ezüst tálat adott tehát oda, «kiben az ű szüléje étket küldött vóna neki». Később pápa korában egy angyal megjelentette neki, hogy e naptól fogva választotta ki őt Isten egyházának fejedelmévé és Péter apostolnak utána járójává (IV. 351—52.). Egyébként róla olvashatjuk e szép sorokat: «a szegényökön való könyörületösség annyéra megolvasztotta vala az ő szívét, hogy egy napon sem eszik vala addig, míg valahány szegényüket és zarándokokat nem hívat vala asztalára». A szegényekről regesztroma volt (XI. 133.). — Első királyunkról is kiemeli egyik kódexünk : «nagy irgalmas szívő volt bódogságus Szent István királ... soha oly szegény hozjá nem jöhetött, avagy csak látott volna úton elmúlni es, hogy hévon elbocsátotta volna» (V. 242.). — A Debreceni-kódex példája talán a legérdekesebb és legkedvesebb az alamizsna jutalmára. Egy Pétör nevű vámos igen irgalmatlan volt a szegényekhez, az alamizsnát kérőket mindig üresen kergette el. Egyszer kő híján az egyik szegényt egy köles kenyérrel dobta meg. Ezt a szegény elvitte. «Két napnak utána halálra kórula vámos Pétör, és viteték az Úristennek ítéletire.» Ott néminemű szerecsenek egy mérleg egyik felébe az ő «tett gonoszságit» vetették. A más felől lévő szép fejér emberek ezt a köles kenyeret tették a mértékbe. Ez a kenyér «egy aranyt kezde a bínökkel nyomnia». Pétör felocsuda. Okulva ezen egyszer egy szerencsétlennek odaadta jó ruháját. Ez azonban eladta pénzön. Pétör szomorkodott, hogy talán nem méltó alamizsnát adni. Megjelent neki ekkor az Úr Jézus az elajándékozott ruhában.