Zsihovics Ferencz: Szentek élete. 2. rész (Budapest, 1863)
Mártius
BÖJTMÁS-HAVA. (Martius.) Martius 1. Sz. Albin püspök. stenneli társalgás már e földön mennyei örömök részesévé teszi az embert. Mert nem öröm-e a legfőbb jót bírni, forrón szeretni, benne bízni s teljes szivnyugalmat találni ? Ezen örömre törekedtek a szentek, és azt el is nyer ék már e földön Istenneli társalgásaikban. Ezen társalgásra mindazáltal a szív tisztaságán kívül okvetlenül szükséges a test külérzékeinek, tudnillik: a látásnak, hallásnak, szaglásnak, ízlésnek és tapintatásnak fékentartása s őrizése, a magábavonulás és Istenhezi fölemelkedés, hogy csak Isten legyen vágyainknak, reményeinknek, szeretettünknek s vigasztalásunknak egyedüli tárgya. Ezekre szép példával szolgál sz. Albin püspök a hatodik században. E dicső férfiú a mostani Francziaország Vannes nevű városában született, és nemes származású szülőit már fiatal korában elhagyván, a tinczillai kolostorba költözött. Mivel pedig korán átlátta, mily nagy befolyást gyakorol a világ a lélekre testünk külérzékei által: szemei fékezése végett nem legeltette azokat oly tárgyakon, melyek lelkében vágyat gerjeszthetnének maguk iránt; füleit úgy őrizte, hogy a hivalkodó beszédű emberek társaságát ke-Szentek élete II. kötet. riilte; hasonló óvatossággal vigyázott szive gerjedelmeire is. Az imádságban, böjtölésben és testének egyéb sanyargatásaiban társainak példányképe lett; engedelmessége és könyörületessége s más erényei közcsodálkozást gerjesztének. Eletirójának szavai szerint „szivének rejtekébe volt zárkózva Istennel még akkor is, ha olykor ki kellett mennie dolgai végett a kolostorból, és szemlélődéseiben csak Krisztussal foglalkozott, kit folyvást szivében hordozott.“ Harminczöt éves korában társai apátjokká választották, s e hivatalában 25 év hosszant oly üdvösen és sikeresen működött, hogy példáját látván társai, az engedelmesség-, tiszta élet-, imádság-, felebaráti szeretet- és mennyeiekrőli elmélkedésben bámulandó előmenetelt tettek. Igazi áldás tehát bármely testületre a példás elöljáró; ezért, kik akármely testületöknek javát komolyan óhajtják, jó elöljárókért folyamodjanak Istenhez. Ép ez időben meghalálozván Angers város püspöke, a megürült püspöki székre sz. Albin választatott meg. A szerény férfin, ki eddig példásan kormányzó előbb önmagát, azután a tinczillai kolostort, az isteni gondviselés által az angersi egyházmegye kormányzására hivatván meg, kettőztetek gondossággal és erélylyel fogott *) Fortunát áldozár, sz. Albin kortársa, Bollandnál e napra. 1